Számos barátot hazudik magának,
mert engem bizony át nem ver ki,
emberi kapcsolatait a külvilágnak
magát értékelve harsányan kürtöli.
Tisztázzunk néhány fogalmat, jelentést
melyeket rutinszerűen keverve, kavarva
egálnak gondolván a rokonértelmű jelentést,
emelt állal csapnak nagyot az asztalra!
Barát, aki a bajban mellettem áll...
Igen, ezt úgy nevezik: bajtárs
Akivel jókat bulizunk lazán, az ám...
E személy neve így ismeretes: pajtás.
Aki vigyáz rám, mikor alszom...
Te egy igazi testőrt tartasz?
Pénzt is ad, ha azt akarom...
Bankártól óvakodj a legtöbb át...
Szoktunk együtt meccsre járni...
Találtál egy vérbeli sporttársat!
Ha lány lenne,szeretném elvenni...
Nyugi,te a fiúk között is lelsz hálótársat!
Most elárulok egy titkot barátja
a legtöbb embernek nem igen akad.
Viszonylag kevés ordítja pofádba,
„Te barom, állat tudod, nincs igazad?!”
Egészen csekély azoknak száma,
akik baráthoz nem járnak vendégként.
Nem lehet. Barát előtt ajtóm tárva.
Mindig. És e lehetőséggel gyakorta él.
Saját kulcsa van és nekem is őhozzá.
Azt eszem, iszom és csinálok ott,
amit akarok, mert ő nem korlátozná,
ahogy én sem és ennyi csak. Pont.
Ami összeköt minket az a bizalom,
ami vezet bizony nem az önös érdek.
Kezébe életem nyugodtan adhatom
és ez nem holmi hamis biztonságérzet.
Nem akkor jön mikor szükség van rá,
hiszen mikor nincs? Mikor húzzuk
meg azt a képzeletbeli vonalat, határt,
min ha átlépne netalán azért p..n rúgjuk?
Ha kivetnivalót, vagy limitre okot találunk,
készüljünk fel a legrosszabbra!Komolyan.
Ha meg tudjuk mondani benne mit csodálunk,
a fenti ábra tekint vissza ránk komoran.
Most számolja mindenki barátjait újra!
Nicsak, nicsak! De érdekes jelenség!
Mindenkinek nőtt a kezén elegendő ujja?
Vagy a barát lett igen ritka jelenség?
mert engem bizony át nem ver ki,
emberi kapcsolatait a külvilágnak
magát értékelve harsányan kürtöli.
Tisztázzunk néhány fogalmat, jelentést
melyeket rutinszerűen keverve, kavarva
egálnak gondolván a rokonértelmű jelentést,
emelt állal csapnak nagyot az asztalra!
Barát, aki a bajban mellettem áll...
Igen, ezt úgy nevezik: bajtárs
Akivel jókat bulizunk lazán, az ám...
E személy neve így ismeretes: pajtás.
Aki vigyáz rám, mikor alszom...
Te egy igazi testőrt tartasz?
Pénzt is ad, ha azt akarom...
Bankártól óvakodj a legtöbb át...
Szoktunk együtt meccsre járni...
Találtál egy vérbeli sporttársat!
Ha lány lenne,szeretném elvenni...
Nyugi,te a fiúk között is lelsz hálótársat!
Most elárulok egy titkot barátja
a legtöbb embernek nem igen akad.
Viszonylag kevés ordítja pofádba,
„Te barom, állat tudod, nincs igazad?!”
Egészen csekély azoknak száma,
akik baráthoz nem járnak vendégként.
Nem lehet. Barát előtt ajtóm tárva.
Mindig. És e lehetőséggel gyakorta él.
Saját kulcsa van és nekem is őhozzá.
Azt eszem, iszom és csinálok ott,
amit akarok, mert ő nem korlátozná,
ahogy én sem és ennyi csak. Pont.
Ami összeköt minket az a bizalom,
ami vezet bizony nem az önös érdek.
Kezébe életem nyugodtan adhatom
és ez nem holmi hamis biztonságérzet.
Nem akkor jön mikor szükség van rá,
hiszen mikor nincs? Mikor húzzuk
meg azt a képzeletbeli vonalat, határt,
min ha átlépne netalán azért p..n rúgjuk?
Ha kivetnivalót, vagy limitre okot találunk,
készüljünk fel a legrosszabbra!Komolyan.
Ha meg tudjuk mondani benne mit csodálunk,
a fenti ábra tekint vissza ránk komoran.
Most számolja mindenki barátjait újra!
Nicsak, nicsak! De érdekes jelenség!
Mindenkinek nőtt a kezén elegendő ujja?
Vagy a barát lett igen ritka jelenség?