Az ökörállat emberek

Az ökörállat emberek közé
nem szívesen tévedek
ha tehetem.
De a szememet az böké,
bármerre is megyek
ott leledzenek.

Valaki szándékosan utamba
ülteti, vagy áltatja
őket nem tudom.
A cél, ha bízhatom a szimatban
megőrjíteni engem. Látja
szemem, de nem futok.

Fusson, aki fél, én maradok,
bár bátor túlságosan azért
nem vagyok.
Inkább őrült, mert ahhoz,
hogy ezt a káoszt túléld,
ez fontos dolog.

Nem alapkövetelmény,
hogy őrült légy,
de nagy segítség,
a mindennapokban ez tény.
Mert, ha jő a sok lény
másként nincs menekvés.

Ezek ott vannak mindenütt.
Leghatékonyabban az uránbányában
lehetne hasznukat venni.
De sajnos bezárt több helyütt,
és a kőfejtő is, alternatívának
így sajnos nincs mit tenni.

Kerülgetem őket óvatosan,
hozzájuk ne érjek, bár azt
mondják így nem terjed,
sem cseppfertőzéssel. Genetikailag
kizárólag, de jobb a bajt
megelőzni, nemde?

Hogy ilyen marhaságokat miért
írok, más magyarázata annak
igazából nincs,
több, mint az eltöltött negyven év
még csoda, hogy nem megyek a falnak,
Ez felbecsülhetetlen kincs.