A tánc világnapjára

Táncot jár a felhő,
hullámzik a mező,
kergeti a fellegeket
a tavaszi szellő.

Polkát lejt a napfény,
tangózik az árnyék,
körbe-körbe csárdásozik
mint egy óriás tányér.

  Keringőznek a fecskék,
parkettjük a kék ég,
háromnegyed taktusára,
szédülkőznek még-még.

  Rumbát ráz a fák lombja,
ágait recsegtetve ropja,
szél-vezényelt ritmus után
a szalszát lassan hajladozva.

  Ma minden és mindenki,
a tánc világnapját ünnepli,
csak én kezdtem tűző napon,
kalap nélkül kaszálni.

  Ilyen csodás táncokat,
lusta ember nem láthat,
az árnyas szoba szeme elől,
mélyre rejti e titkokat.