A nem túl jól sikerült vers

Az ember úgy gondolná, hogy a körülmények
úgymond ideálisak a verselésnek.
Haja nem lóg a szemébe,
papírt, uram bocsá írógépet is szerzett,
nincs közelben, kit őrületbe kerget,
és őt is hagyják békében.

A csillagok állása kedvező, ihlet is lenne
múzsáról meg nem is beszélek, mert abból
dögivel van a spájzban.
Utóbbiban már nem vagyok biztos teljesen benne
hogy múzsa volt, miből ettünk egy darabot akkor,
mikor fogytában voltunk májban.

Ezt amúgy normális költő úgy írta volna,
hogy szűkében, de klinikai esettel állunk
itt kérem szemben.
Mert ha manapság nem akad sokkal jobb dolga
az alanynak, mint a verselés már gyanakodhatunk
fent nincs valami rendben.

Igen az emeleten felül, amin elől szem ül.
Ott fent az irányítóközpontban csapott ki
a biztosíték,
hú de füstölt, úgy meg is ijedtem ettül
most a népies hangzással pótolom biz ki
hogy nincs indíték.

Álljunk már meg, nem krimit írok!
Nem indítéknak hívják az ötletet,
ez esetben
annak teljes hiányát. Ezzel titkot
nem árultam, zsákbamacskát sem.
Most nem.

Nem először tetten érhető lírámban,
amennyiben gondos orvosi kezelések
ellenére,
lenne nekem olyan, hiszek a gyógyászatban
a kúrák hátha segítettek,
csak kár, hogy nem érzem.

Így csak írom, amit senki nem olvas
szerencsére, mert így tömeggyilkossággal
nem vádolhatnak.
Az a bátor költeménylovas
ki dacol a fantáziátlanságommal,
jó lesz egyedüli áldozatnak.