A "Kék madár" tanösvényen

Már nyílnak a völgyben a tarka virágok,
már szemünk vizslatja a ébredő erdőt.
De látod a kék madarat a fákon amott?
Ő az ki szimbolizálja a követendőt.

Mert bizony kocaturistának elkél
a jel, mely a célzott helyre vezet.
Elkeveredve a fák között az estét
bevárni hűvösben közel sem élvezet.

  A szárnyra kapó kék madár a fán
a róla elnevezett tanösvény őre.
Ábrájával szegett úton járván,
ki szedi lábát hazaérhet időre.

Igaz ez a rakoncátlan madárka
össze-vissza bujkált előlünk,
kutató szemnek a tengernyi fa
nem akadálya, így legyőztük.

  Megtaláltuk a huncutot, épen
de kopottan is, „tollatlanul”.
Törzs ékeként, begyét szépen
düllesztette peckesen,de szótlanul.

Minek utána az egész rengeteget
feltúrtuk őnagysága kedvéért,
ráleltünk s bárhogy esedezett,
röpte sétánktól többé el nem tért.

  Végigrepülte velünk a csapást,
szurdokot, egy percre sem pihent.
Csőrét összeszorítva mosolygást
leplezett, mikor látta rajtunk: ő nyert.