A humor nem játék

Régi Ludas lapján egykor
egy karikatúrára akadtam,
amin társaival Gábor Andor
egy asztalt ült körül lankadtan.

  Komoly urak, szerkesztők
összeráncolt homlokukkal,
poént faragtak,eperengetőt
füstfelhőben, rideg arccal.

  „Így születik a vicc.”
ez volt alája írva a képnek.
A mindennapokba mégis ez vitt
akkortájt egy kis örömöt a népnek.

  Gábor Andor teste már csak por,
a Ludas Matyi meg nem az ami.
De hol van ma a tréfa, a humor
igényli egyáltalán ma valaki?

Mert mit e névvel illetnek
tiltani kellene, nem sugározni
és teret tehetségtelen készítőjének
egy centimétert sem engedni.

  Akinek humora van mindent tud,
akinek nincs mindenre képes.
Sok képes emberrel utam összefut,
de ez egyáltalán nem nevetséges.

  Mert senki azt ne gondolja
a vicc, a poén tréfadolog,
komoly szellem uralta
alkotóját ki a sírban forog.

  Még szerencse, hogy a hant
felfogja ezt a sok blődséget,
mit ma eladnak a fogyasztónak,
ki vihogva fal be minden zöldséget.

  Légy közönséges és ne kreatív,
hozz egy sémát, ragaszkodj hozzá,
körömszakadtáig bármily negatív,
a plebsz felháborodva úgysem ront rád !

  Ha e mankót félredobod meghajlok.
Ha alázattal teli szívvel készülsz,
tiszteled a közönséget, hallgatód maradok
s tapsolok, akkor is ha ennek ellenére felsülsz.