A fene megette az egészet

Megint eltelt egy nap
végigidegeskedtem,
feleslegesen,
s ezért alig haladtam,
amivel enyhítenem
illene idegrendszerem.

Nem írtam jóformán semmit.
Oldalszámra talán,
tartalomra, inkább hagyjuk.
Az ember elveszti a kedvit
esélye parány
hogy visszaszerezzük nyugtunk.

Én meg pláne gyenge vagyok
ebben a versenyszámban.
Ha valaki, én feleslegesen
magam őrlöm, marom.
Egy perc alatt felhalmozott problémában
világrekordokat döntögetem.

Ez vagyok én és én
ez vagyok nem más,
még ha beleszakadok is.
Magamat kínzó önző egyén,
ki bajt és rá a megoldást
magamnak tartogatom úgyis.

Azt gondolom, használok
azzal, ha magamra veszem
a fél világ keresztjét.
És hinnem kell, ha mások
terhét is én viselhetem,
megóvom társaim teremtő erejét.

Amit spórolok a réven
a vámon is megtartom,
okosan kufárkodom.
S akiknek terhét mérem,
hasonlóan gondolkodók,
így változtatunk a dolgokon.

Egységes akarattal így
osztottuk fel a munkát,
tehetségünk szerint.
Talán furcsának tűnhetik
ki nem látott még ily csodát
de úgy látom ez így működik.