200

Csoda történt, vagy a néma biztatás célba ért.
Ma elővehettem a klaviatúrát a kétszázadikért.
Megcsináltuk.
Nem vétettem el a számot, s hozzá tartozó személyt,
mert nem egyedül értem én el ezt a mesés eredményt.
Gratulálunk!

Napról napra, aki verset olvasni nem szégyell
ha nem kattintott volna rá mit e két kéz gépel,
talán pihenne már.
De sokan, kevés idejükből is áldoztak olvasni el
napi kalandjaim, melynek foglalata a vers lett.
S megtelt a naptár.

Minden napra egy mese mondanám, de mit megfogalmazok
a valóság talajába vetett, nem feltétlen hibátlan magoncok
ízetlen, satnya termése.
De rímes történeteim zömét, a kiterebélyesedett óriások
napon érlelt, lédús, édeskés, darázs-rágott, erjedésnek induló
gyümölcséből vettem.

Volt téma bőségesen, ami mutatja szenny és fény
bőségesen ömlött rám, de ha tudtam, ki tudja miért
a fényre szavaztam.
Hogy a megismételhetetlen jövő, majd miről mesél
sejtéseim vannak szép számmal. A jós tapasztalataiért
úgy érzem sokat adtam.