Mint már korábban kifejtettem elkötelezett vagyok az e világ felé. Óriási lehetőségeket látok az elektronikus megoldásokban, sőt néha hajlamos vagyok nagyobb jelentőséget tulajdonítani ennek a megjelenési, megjelentetési formának, mint az talán valójában megérdemel.
Hogy ki milyen potenciált lát benne, döntse el maga. Én egy picit talán borúsabban látom a helyzetet, mint korábban.
Íróember lévén fontos számomra, hogy hányan olvasnak, akár engem is. igyekszem érdekes, izgalmas, vicces, elgondolkodtató írásokkal bombázni az olvasóközönséget több-kevesebb sikerrel. Hajlamos vagyok olykor megfeledkezni az önkifejezés elsőbbségéről – holott ez lenne az írás lényege.
A közízlés mindenáron történő kiszolgálása maga a vég. Így írni nem csak felesleges, hanem káros is. Mégis gyakran esem ebbe a hibába. /Megígérem, a jövőben csak olyat fogok írni, ami az ínyemre való, figyelmen kívül hagyom, hogy valaki egyáltalán pillantást vet-e rá, vagy sem./
Ha abban megállapodtunk, hogy cél az olvasás ösztönzése, akkor azt is érdemes megvizsgálnunk, mit is kínál valójában az e piac. Én abban bíztam, hogy a különféle mobilalkalmazások a rettenetesen elkényelmesedő embertársaink számára elérhető közelségbe hozzák az olvasás élményét.
Nézzünk egy kicsit jobban a mélyére a dolgoknak! Nem korfüggő ugyan az, hogy ki vásárolhat ebook olvasására alkalmas mobiltelefont, de azt hiszem, hogy jellemzően a fiatalabb korosztály az, amely nem idegenkedik az újszerű kütyüktől, aki nem félve nyúl a konnektoros könyvespolcra.
Abban is egészen biztos vagyok, hogy ezeket a készülékeket is azért kreálták, hogy lehetővé tegyék az ember számára, aki egyre kevésbé tálalja helyét e világban az állandó jelenlét lehetőségét, a „Fontos vagyok” érzését. Ezért ezeken az eszközökön első sorban közösségi oldalak alkalmazásai futnak és nem kortárs versek lapjai peregnek egymás után. A megosztás és nem a felhalmozás érzése vezérli az egész napon át képernyőjét cirógató fiatalt, akinek a kötelező olvasmány valóban kötelezettséget jelent és ha csak tört részét is elolvasta volna a kívánatos műveknek, máris nem lenne önértékelési problémája.
Nem hiszek abban, hogy ezek az eltévedt, magukat kereső báránykák lennének a mai magyar kortárs irodalom felvevőközönsége. Célközönsége lehetnek, de igazi élvezői szemlátomást soha. A klasszikusokról szándékosan nem is beszélek, mert ellenük kimondva, kimondatlanul keresztes hadjáratot hirdettek az elérendő célállomás kitűzése nélkül. Talán a legnagyobb baj a klasszikus írókkal, hogy nem voltak restek több száz, vagy akár ezer oldalt is lekörmölni, azt pedig nem várhatjuk el, hogy ma valaki el is olvassa e terjedelmes műveket. Egészen egyszerűen nincs idő rá a folyamatos jelenlét biztosítása mellett.
Amíg valaki az internet előtt kísérli meg megváltani a világot és gyártja a rengeteg szemetet, addig nem fordít egy percet sem a saját maga épülésére. Görgetve legfeljebb egy-egy újságcikket, vicceket, apró szösszeneteket lehet élvezetesen olvasni. Azt pedig nem tételezem fel, hogy valaki az online vezeklőövet választja, ha bűnhődni akar a kultúra szent templomában.
Nincsen szó itt arról, hogy bármilyen mű azért válogatódna ki, mert nem szól a ma emberének, de szó van arról, hogy akár az irodalmárok jelentős hányada is arról győzködni az olvasás területén szűz embertársait, hogy van például Jókainál jobb /mondjuk van/.
Nem jól felfogott érdekből nem olvasnak az emberek, vagy olvasnak szelektáltan, hanem mert nincs rá idejük.
Örök igazság, hogy idő arra van, amire csak szeretnénk, de isten ments, hogy valakit a saját hazugságával szembesítsek.
Ott tartottam, hogy a hordozható mobilalkalmazások nem alkalmasak arra, hogy a szem kigúvadása nélkül egy terjedelmesebb írást el lehessen rajta olvasni. Egy kivételt ismerek el és ez az e-könyv olvasó.
Kérdés, hogy a mindent az egybe felfogás képviselői vajon vásárolnak-e e-könyv olvasót, vagy megelégszenek a könnyen megsemmisülő érintőképernyővel. Tovább szűkült tehát a kör. A modern technikától idegenkedőket is legalább két részre lehet felosztani. De én azt mondom, ha lúd, legyen kövér. Némely elvakult partizán képes a PC, vagy a laptop monitorján is szöveges táplálékot a magáévá tenni. Nem látom magam előtt a komputer monitorja előtt kucorgó X,Y,Z generációs olvasót, aki éppen a Háború és békét próbálja a magáévá tenni.
A mobilvilág élőlényei számára számos lehetőséget fejlesztettek ki.
Tisztában vagyok vele, hogy a magyar viszonyok nem feltétlenül állnak szinkronban a külföldi tapasztalatokkal, lehetőségekkel, de kérem én itt élek, ezen a nyelven alkotok, azt szeretném, ha itt értenének meg és nem kellene lefordítani minden szavamat, hogy olvasókat szerezzek. Nem a saját dicsőségemre, hanem az ő boldogulásukra, szórakoztatásukra, hogy végre elégedett, mosolygós, felszabadult embereket lássak magam körül. Én egy ilyen társadalomban szeretnék élni, de meg kell változnia egy sereg körülménynek, hogy ezek a kánaáni állapotok beköszöntsenek. Ehhez azonban elengedhetetlen a gondolatközlés. Nem lehet 140 karakterben megváltani, megváltoztatni a világot, kivéve, ha ez egy parancs, hogy éppen hová dobják le a mindent elpusztító atombombát.
Magyarországon az elektronikus irodalom pusztán élettani tényezők miatt sem töltheti be funkcióját. Nem az elektronikus sajtóról beszélek, hanem az irodalomról. Hozzátartozik még egy elképesztő körülmény is az e-irodalom terjedésének, térnyerésének visszafogottságáról szóló, azt ábrázoló gondolatrohamhoz: az ár.
Megdöbbenve tapasztalom, hogy az ebookok ára nem marad el lényegesen a nyomtatott könyvek áraitól. A kiadók kapzsisága határtalan, némely író önteltsége szintén. Én biztos nem fizetnék ki mondjuk 3000 forintot egy verseskötetért, még ha azon Villon elektronikus aláírása is szerepelne.
Érthetetlen jelenség ez annak tükrében,hogy pont a nyomdaköltség, ami kiesik a láncolatból, ami ugye a legjelentősebb tétel.
Az elektronikus anyagok, megoldások nagy hátránya, hogy feltörhetőek, másolhatóak. Persze egy könyv is beszkennelhető, de az sok idő és pont ez hiányzik a modern ember életéből - csak tudnám mivel foglalatoskodik máskülönben - és ezt az időt, nem fordítja ilyesfajta középkori megoldásokra. Ha viszont eleve elektronikus formában talál rá mondjuk délben, kis ügyeskedéssel estére jó esetben csak a szűkebb rokonság, rosszabb esetben a fél világ torrenten keresztül részesülhet az író szellemi táplálékából.
Már egy ideje gyanítom, hogy nincs vége a Gutenberg-galaxisnak.
Hogy ki milyen potenciált lát benne, döntse el maga. Én egy picit talán borúsabban látom a helyzetet, mint korábban.
Íróember lévén fontos számomra, hogy hányan olvasnak, akár engem is. igyekszem érdekes, izgalmas, vicces, elgondolkodtató írásokkal bombázni az olvasóközönséget több-kevesebb sikerrel. Hajlamos vagyok olykor megfeledkezni az önkifejezés elsőbbségéről – holott ez lenne az írás lényege.
A közízlés mindenáron történő kiszolgálása maga a vég. Így írni nem csak felesleges, hanem káros is. Mégis gyakran esem ebbe a hibába. /Megígérem, a jövőben csak olyat fogok írni, ami az ínyemre való, figyelmen kívül hagyom, hogy valaki egyáltalán pillantást vet-e rá, vagy sem./
Ha abban megállapodtunk, hogy cél az olvasás ösztönzése, akkor azt is érdemes megvizsgálnunk, mit is kínál valójában az e piac. Én abban bíztam, hogy a különféle mobilalkalmazások a rettenetesen elkényelmesedő embertársaink számára elérhető közelségbe hozzák az olvasás élményét.
Nézzünk egy kicsit jobban a mélyére a dolgoknak! Nem korfüggő ugyan az, hogy ki vásárolhat ebook olvasására alkalmas mobiltelefont, de azt hiszem, hogy jellemzően a fiatalabb korosztály az, amely nem idegenkedik az újszerű kütyüktől, aki nem félve nyúl a konnektoros könyvespolcra.
Abban is egészen biztos vagyok, hogy ezeket a készülékeket is azért kreálták, hogy lehetővé tegyék az ember számára, aki egyre kevésbé tálalja helyét e világban az állandó jelenlét lehetőségét, a „Fontos vagyok” érzését. Ezért ezeken az eszközökön első sorban közösségi oldalak alkalmazásai futnak és nem kortárs versek lapjai peregnek egymás után. A megosztás és nem a felhalmozás érzése vezérli az egész napon át képernyőjét cirógató fiatalt, akinek a kötelező olvasmány valóban kötelezettséget jelent és ha csak tört részét is elolvasta volna a kívánatos műveknek, máris nem lenne önértékelési problémája.
Nem hiszek abban, hogy ezek az eltévedt, magukat kereső báránykák lennének a mai magyar kortárs irodalom felvevőközönsége. Célközönsége lehetnek, de igazi élvezői szemlátomást soha. A klasszikusokról szándékosan nem is beszélek, mert ellenük kimondva, kimondatlanul keresztes hadjáratot hirdettek az elérendő célállomás kitűzése nélkül. Talán a legnagyobb baj a klasszikus írókkal, hogy nem voltak restek több száz, vagy akár ezer oldalt is lekörmölni, azt pedig nem várhatjuk el, hogy ma valaki el is olvassa e terjedelmes műveket. Egészen egyszerűen nincs idő rá a folyamatos jelenlét biztosítása mellett.
Amíg valaki az internet előtt kísérli meg megváltani a világot és gyártja a rengeteg szemetet, addig nem fordít egy percet sem a saját maga épülésére. Görgetve legfeljebb egy-egy újságcikket, vicceket, apró szösszeneteket lehet élvezetesen olvasni. Azt pedig nem tételezem fel, hogy valaki az online vezeklőövet választja, ha bűnhődni akar a kultúra szent templomában.
Nincsen szó itt arról, hogy bármilyen mű azért válogatódna ki, mert nem szól a ma emberének, de szó van arról, hogy akár az irodalmárok jelentős hányada is arról győzködni az olvasás területén szűz embertársait, hogy van például Jókainál jobb /mondjuk van/.
Nem jól felfogott érdekből nem olvasnak az emberek, vagy olvasnak szelektáltan, hanem mert nincs rá idejük.
Örök igazság, hogy idő arra van, amire csak szeretnénk, de isten ments, hogy valakit a saját hazugságával szembesítsek.
Ott tartottam, hogy a hordozható mobilalkalmazások nem alkalmasak arra, hogy a szem kigúvadása nélkül egy terjedelmesebb írást el lehessen rajta olvasni. Egy kivételt ismerek el és ez az e-könyv olvasó.
Kérdés, hogy a mindent az egybe felfogás képviselői vajon vásárolnak-e e-könyv olvasót, vagy megelégszenek a könnyen megsemmisülő érintőképernyővel. Tovább szűkült tehát a kör. A modern technikától idegenkedőket is legalább két részre lehet felosztani. De én azt mondom, ha lúd, legyen kövér. Némely elvakult partizán képes a PC, vagy a laptop monitorján is szöveges táplálékot a magáévá tenni. Nem látom magam előtt a komputer monitorja előtt kucorgó X,Y,Z generációs olvasót, aki éppen a Háború és békét próbálja a magáévá tenni.
A mobilvilág élőlényei számára számos lehetőséget fejlesztettek ki.
Tisztában vagyok vele, hogy a magyar viszonyok nem feltétlenül állnak szinkronban a külföldi tapasztalatokkal, lehetőségekkel, de kérem én itt élek, ezen a nyelven alkotok, azt szeretném, ha itt értenének meg és nem kellene lefordítani minden szavamat, hogy olvasókat szerezzek. Nem a saját dicsőségemre, hanem az ő boldogulásukra, szórakoztatásukra, hogy végre elégedett, mosolygós, felszabadult embereket lássak magam körül. Én egy ilyen társadalomban szeretnék élni, de meg kell változnia egy sereg körülménynek, hogy ezek a kánaáni állapotok beköszöntsenek. Ehhez azonban elengedhetetlen a gondolatközlés. Nem lehet 140 karakterben megváltani, megváltoztatni a világot, kivéve, ha ez egy parancs, hogy éppen hová dobják le a mindent elpusztító atombombát.
Magyarországon az elektronikus irodalom pusztán élettani tényezők miatt sem töltheti be funkcióját. Nem az elektronikus sajtóról beszélek, hanem az irodalomról. Hozzátartozik még egy elképesztő körülmény is az e-irodalom terjedésének, térnyerésének visszafogottságáról szóló, azt ábrázoló gondolatrohamhoz: az ár.
Megdöbbenve tapasztalom, hogy az ebookok ára nem marad el lényegesen a nyomtatott könyvek áraitól. A kiadók kapzsisága határtalan, némely író önteltsége szintén. Én biztos nem fizetnék ki mondjuk 3000 forintot egy verseskötetért, még ha azon Villon elektronikus aláírása is szerepelne.
Érthetetlen jelenség ez annak tükrében,hogy pont a nyomdaköltség, ami kiesik a láncolatból, ami ugye a legjelentősebb tétel.
Az elektronikus anyagok, megoldások nagy hátránya, hogy feltörhetőek, másolhatóak. Persze egy könyv is beszkennelhető, de az sok idő és pont ez hiányzik a modern ember életéből - csak tudnám mivel foglalatoskodik máskülönben - és ezt az időt, nem fordítja ilyesfajta középkori megoldásokra. Ha viszont eleve elektronikus formában talál rá mondjuk délben, kis ügyeskedéssel estére jó esetben csak a szűkebb rokonság, rosszabb esetben a fél világ torrenten keresztül részesülhet az író szellemi táplálékából.
Már egy ideje gyanítom, hogy nincs vége a Gutenberg-galaxisnak.
RSS Feed
