Az ismeretlen szerző elmeséli, mivel találkozott az újságosnál és azt is, hogy ez mennyire megrázta.

    Kiadói szemmel – két hónapja sincs, hogy kiszálltam a buliból (ami nem is volt buli) – vizslattam egy színvonalasnak mondható újságos irodalmi újság és folyóirat kínálatát. Megelégedéssel töltött el a kínálat gazdagsága. Minden lapot természetesen nem tudtam tüzetesebben átolvasni, tartalmát kielemezni. Inkább a kivitelezésre, a küllemre fordítottam nagyobb figyelmet. És az ezzel összefüggésben keletkező árra. Szinte valamennyi kiadványt támogatta az NKA – másként nem, vagy alig tudnának megjelenni, mint ahogy mi sem tudtunk – de az igazat megvallva, ennek ellenére, vagy pont ezért kissé borsosnak találtam némely lap árát. Nyilvánvaló, hogy a feléért sem tudják eladni őket, - hahó 2014-et írunk és Magyarországon élünk(?) - éppen ezért nem értettem, hogy minek ez a nagy felhajtás. Világos, hogy volt egy olyan üzenete is a dolognak, hogy az olcsóság színvonaltalanságot sugall, de ezt vissza kell, hogy utasítsam, igaz nem irodalmi lapok tekintetében. Találtam nagyon tetszetős, tartalmas újságot elfogadható és reális áron. Igaz semmi köze nem volt a művészethez, vagy a kultúrához, a politikához meg pláne, de ott feküdt az egyik polcon, mint ahogyan múlt héten idősebb társa.
      Imádom a nyomdafesték illatát, a friss könyv lapjai közé szippantani, ujjaim között dörzsölni az újság papírját – persze csak napilapok esetében, mert a magazinokra úgy vigyázok, mint a szemem fényére – mégis hátratántorodtam. Korábban már e helyütt kifejtettem véleményemet az e olvasásról, e-könyvekről, aztán enyhítek a szorításon, hagyom magam elcsábítani, vissza a Gutenberg-galaxisba. Amikor már csaknem teljesen felolvadok a papírtengerben, akkor jön a derült égből villámcsapás – mint jelen esetben az újságosnál – és rögtön vágok egy hátraarcot.
    Nem tehetem meg, hogy az olvasás rovására menjen a pénztelenség. Lehetővé kell tenni, hogy minél többen, minél színvonalasabb munkákat vegyünk kézbe, olvashassunk. Ennek a legolcsóbb formája az e-könyv, vagy e-folyóirat.
    Ha el is bizonytalanodtam egy pillanatra, hideg vízként csapódtak arcomba a tények, amelyek felébresztettek a félálomból. Nem lehet egyetlen irodalmi lap sem – és nem is az – olyan jó, színvonalas, tartalmas, hogy egy könyvnél, vagy egy kisebb sávszélességű internet előfizetésnél többe kerüljön. Nem csak elhiszem, hanem tudom, hogy mennyiért dolgoznak a nyomdák, – hozzáteszem becsülettel – de a kortárs magyar irodalom elpusztul, ha elmaradnak az olvasók. Ilyen árak mellett pedig óhatatlanul elmaradnak.
     A kultúra árucikk – ezt én nem szeretem hangoztatni és talán egyet sem értek legbelül – és ha bárki meg akar szabadulni az árujától azt illik reális áron kínálnia. Az e-könyvek, e-folyóiratok ezt lehetővé teszik, bár megdöbbenéssel tapasztalom ezen a piacon is burjánzó gátlástalanságot.     Nagyobb, online könyváruházakban annyiért árulják neve nincs szerzők e-könyveit, mint befutott írók nyomtatott köteteit. Persze, hogy hetek, hónapok múlva komoly áresésre számíthatunk – kivéve, ha szerző egy öntelt, makacs hólyag – és a megjelentetési ár töredékéért hozzá lehet jutni szinte bárkihez, de … de ettől lesz rossz szájíze az olvasónak és ahelyett, hogy jelképes és kibírható összegért egy kattintással a telefonjára, vagy táblagépére töltené a szöveget egy kicsit jobban szétnéz az interneten, hátha már valaki megvette a szóban forgó könyvet és esetleg fel is töltötte és...

Megígérem, ha valaha kiadok könyvet, szemtelenül olcsó leszek.