Egy hónap telt el, amióta elindítottam új rovatomat „Ez már fáj …” címen. Bár nem szokásom ilyesfajta - és másmilyen sem - értékelés, mégis le kellett vonnom a konzekvenciát a rendelkezésemre álló statisztikai adatokból. Tisztában vagyok vele, hogy csak az a statisztika hiteles, amit én magam hamisítottam meg, de minekutána saját magamnak készítettem felmérést ilyen elítélendő magatartást, saját sérelmemre meg nem valósítottam. Kénytelen vagyok hinni tehát a számoknak, amelyek azt mutatják, hogy van igény arra a humorra, olyan rövid kis történetekre, humoreszkekre, mókás jelenetekre, amelyekkel immár 31 napja próbálkozok, mínusz 3 nap, amit a beköszöntő és két sajnálatos halálesetre írt megemlékezésem tört össze.
Kipróbáltam ezt is, azt is, ilyet is, olyat is. Ami világosan látszik, hogy szűkebb pátriámból nem olvasnak elegen, vagy aki igen, annak ideje, vagy/és humorérzéke nincs, mivel a helyi érdekeltségű, érintettségű írások az elvárásaim alatt teljesítettek olvasottságban. Ez a fajta visszakozás azonban más, - egy oldalnál – hosszabb szövegek esetében is tapasztalható. A jövőben nagyobb (?) lélegzetű írást, csak a reményeim szerint hamarosan elinduló „Kalamáris” című lapomban fogok közölni, és/vagy részleteket fogok elszórni a már megszokott, vagy egy újonnan kialakított felületen.
Egy picit szomorkás a hangulatom, hiszen elég aggasztó szembesülni azzal, hogy az emberek, olvasóim ennyire le vannak terhelve és türelmük kenyeréből csak morzsákat tudnak letörni a számomra. Én ezeket a darabkákat is nagyon köszönöm és bízva egy kiegyensúlyozottabb korszak eljövetelében folytatom tovább gondtörést megcélzó, könnyedebb hangvételű olvasmányok alkotását.
Kipróbáltam ezt is, azt is, ilyet is, olyat is. Ami világosan látszik, hogy szűkebb pátriámból nem olvasnak elegen, vagy aki igen, annak ideje, vagy/és humorérzéke nincs, mivel a helyi érdekeltségű, érintettségű írások az elvárásaim alatt teljesítettek olvasottságban. Ez a fajta visszakozás azonban más, - egy oldalnál – hosszabb szövegek esetében is tapasztalható. A jövőben nagyobb (?) lélegzetű írást, csak a reményeim szerint hamarosan elinduló „Kalamáris” című lapomban fogok közölni, és/vagy részleteket fogok elszórni a már megszokott, vagy egy újonnan kialakított felületen.
Egy picit szomorkás a hangulatom, hiszen elég aggasztó szembesülni azzal, hogy az emberek, olvasóim ennyire le vannak terhelve és türelmük kenyeréből csak morzsákat tudnak letörni a számomra. Én ezeket a darabkákat is nagyon köszönöm és bízva egy kiegyensúlyozottabb korszak eljövetelében folytatom tovább gondtörést megcélzó, könnyedebb hangvételű olvasmányok alkotását.
RSS Feed
