Percek

Gondoltam összedobok öt perc alatt egy vidám hangvételű szösszenetet így péntek délutánra. Az ötleten már három napja (4320 perc) gondolkodtam és reggeltől (480 perc) feszített a vágy, hogy levéshessem és megjelenthessem. Mikor végre neki tudtam volna kezdeni, jött a szomszéd, hogy kiégett az egyik izzója (2 perc) és amúgy mi újság (12 perc). Miután az ihletgyilkost hazatoloncoltam a villanykörtéjével együtt, a kutyára jött rá a sétálhatnék (28 perc), majd lecsutakolás (10 perc) és máris visszaülhettem a gép mögé.

Nem maradt már más hátra, mint megbeszélni a lakásfelújítást, de nem értem rá (14 perc) és kisebb veszekedések árán ezt tudattam is. Nem, nem voltam éhes sem és biztos nem kértem semmit, mert ki fogom bírni vacsoráig (8 perc) és nem fázok és azért zárjuk be az ablakot (3 perc).

Összeszedtem minden akaraterőmet és elszántságomat, ölembe vettem a laptopot, de máris mehettem befogni az etetés során kirepült papagájt (14 perc), majd a csípéseket lefertőtlenítettem és beragtapaszoztam (7 perc).

Majd megírtam a történetet, de lemerült az aksi – és nem mentettem – ezért újraírhattam emlékezetből az egészet (6 perc), majd leellenőriztem, átolvastam (4 perc) és most a kedves olvasó mindezt egy perc alatt elolvashatta ...és még így is fél perccel többet szentelt neki, mint amennyit érdemelt.