- Maguk, hogy tanultak olvasni? Képolvasással, vagy szótagolással? - kérdezte a tanár az ötödik nyögdécselve, hibát hibára halmozó, betűkbe belegabalyodó, felsőfokú szakképesítéssel a nyelvvizsga hiányában nem rendelkező hallgatót, aki hasonló képességű társaival az egész tanóra alatt csak dumált, röhögcsélt, babrálta a telefonját és sóhajtozott, mikor lesz már szünet.
Természetesen a finoman elhelyezett gúnyt senki sem érzékelte, mert ahhoz legalább annyi IQ-val kellett volna rendelkezniük, mint egy közepesen fejlett fókának és az legalább cuki is.
Azt sem fogták fel, hogy közvetlen lakókörnyezetükben nem akad még egy tanár, aki eljuttathatja őket, az olyannyira óhajtott nyelvvizsgáig. Úgy gondolták, ők kifizették a tanfolyam árát, nekik több dolguk nincs. Csak ott számolták el magukat, hogy nem egy tanárt és egy nyelvvizsgát vettek, csak részvételi lehetőséget a kurzuson. Igaz számolni sem tudtak.
Ha számolni tudtak volna, a nyelvvizsgán meg nem buktak volna, így az én mesém is tovább tartott volna … csak azt tudnám minek.
Természetesen a finoman elhelyezett gúnyt senki sem érzékelte, mert ahhoz legalább annyi IQ-val kellett volna rendelkezniük, mint egy közepesen fejlett fókának és az legalább cuki is.
Azt sem fogták fel, hogy közvetlen lakókörnyezetükben nem akad még egy tanár, aki eljuttathatja őket, az olyannyira óhajtott nyelvvizsgáig. Úgy gondolták, ők kifizették a tanfolyam árát, nekik több dolguk nincs. Csak ott számolták el magukat, hogy nem egy tanárt és egy nyelvvizsgát vettek, csak részvételi lehetőséget a kurzuson. Igaz számolni sem tudtak.
Ha számolni tudtak volna, a nyelvvizsgán meg nem buktak volna, így az én mesém is tovább tartott volna … csak azt tudnám minek.
RSS Feed
