Megint vásároltam

        -Jó napot!
        -Jó napot! Tessék parancsolni

-Mennyibe kerül az a nagy zsák krumpli az ajtóban?
-2225 Forint, mert egy kiló 135 Forint.
-Akkor el is viszem, nem aprózom, minek. (Heves turkálás a zsebemben egy kétezres és egy ezres,
valamint egy ötszázas papírban és nagyon utálom az aprót, az istennek sem akarózott felváltanom.)
Mi lenne, ha kötnénk egy üzletet?! Elviszem a krumplit, ha kapok egy kis kedvezményt, vagy
kimegyek a kocsiba apróért. Nem olyan nagy tétel ez. (És már nyomtam a kezébe a kétezrest.)
-Persze, jól van – felelte zavarodottan, - majd behozza máskor, meg különben sem enyém a bolt,
ennyi belefér.
-Hát persze! Nagyon kedves. Legközelebb odaadom azt a huszonöt Forintocskát. Na viszlát!
-Viszlát!

A kocsinál már gyanús volt, hogy rámenősségem pofátlansággal volt határos, mert a nagy lendületemben a 2225-öt valamiért leképeztem 2025-re, ami azért 200 Forint különbség. Hiába na, ellenállhatatlan vagyok. Holnap megpróbálkozok egy kis fizetésemeléssel is, hátha bejön.

De azért egy herevédőt felcsatolok reggel.