Legalább

Az írói munka legnehezebb része a rendszeresség.
Az írói munka legnehezebb része az ötlettel felvértezettség.
Az írói munka legnehezebb része az alaposság.
Az írói munka legnehezebb része elmagyarázni, hogy csak egy leg lehet, mert ha nem, akkor mindhárom leg nem leg.
Mind legtelen lesz.
Olyan árva, leg nélküli.
Leghiányos.
Leg nélkül viszont nem is érdemes belefogni semmibe, hiszen, ha az ember nem érheti el a leget, örökké boldogtalan marad. Így a leg elengedhetetlen az írók számára, akik köztudomásúan, nem kazánkovács érzékenységű lelkületűek, nem narcisztikusak, (egyáltalán, még véletlenül sem, nem, nem bántottál meg, de hagyjuk, jól vagyok én így is magamnak, mert a világ amúgy sem ért meg) nem érinti meg őket minden kisebb légypiszok, nem fontos számukra a siker, az olvasottság, a rajongás, a rivaldafény – na jó az talán tényleg nem fontos – az odafigyelés, a biztatás.
De legmentesen még annyi érve sincs magával szemben a rendszerességre, az alaposságra, a fejtörésre, mint kutyában a bolha. Nem. Az a másik. Megvan. Mint fától az erdőt. Ez sem az. Mint a fehér holló. Ez jó lesz, ezt kerestem.
Csak közben a témát, a fonalat, azt vesztettem el valahol.