A havi világvége hangulatom eluralkodott rajtam, ezért bekapcsoltam a tévét és nézni kezdtem a műholdon fogható kínai ismeretterjesztő-dokumentumfilmes csatornát.
A kínai-mianmari határvidéket mutatták, ahol az is gyanús, aki nem gyanús. Egy átlagos járőr hat főből áll, tökig géppisztolyban, tele tartaléktárakkal.
A riporter egy világtól távoli, hegyvidéki határátkelőhelyen akart kibontakozni, ami sikerült is neki. Igaz, hogy ezzel gallyra vágta az egész műsor hangulatát, de oly fiatal, hogy erre csak húsz év múlva fog rádöbbenni.
Mesélhetnék sokat, mit is láttam a dokumentumfilmben, de cserbenhagy a memóriám. Egy megdöbbentő részlet viszont beégett az agyamba.
Mint említettem a határátkelőhely fent helyezkedett el a hegyekben. A környező lakosokon kívül senki nem járt arra. E filmben is sikerült akaratlanul az összes csempészt lefilmezni, akik most nézhetnek más állás után. De a lényeg nem ez.
Képzeljenek el két óriási kőből épített kaput, ami nem csak jelképezte, hanem meg is testesített a két állam kezdetét, elejét és a végét. Itt nincs kérem félreértés, itt nincs áttévedés, itt világosan jelezve van kérem, hogy mi hol kezdődik és hol ér véget. Mindenfelé sártól iszamos domboldalak, szakadékok, ám a zsebkendőnyi hegytetőn áll két kapu és semmi más. Egyik nagyobb, mint a másik, egyik jobban hirdeti az építtető állam hatalmát, mint a másik.
És ezen a szent helyen, ott fenn a fennsíkon képzeljék csak el, a kapuk nem egymással szemben, hanem egymástól srégen, konkréten minimum 45, de legfeljebb (és inkább) 90 fokos szögben álltak.
Követték az államhatár húzódását, de nem követték azt a megjelölhetetlen, mégis napnál is világosabb vonalat, amit úgy hívnak, hogy emberi értelem.
A kínai-mianmari határvidéket mutatták, ahol az is gyanús, aki nem gyanús. Egy átlagos járőr hat főből áll, tökig géppisztolyban, tele tartaléktárakkal.
A riporter egy világtól távoli, hegyvidéki határátkelőhelyen akart kibontakozni, ami sikerült is neki. Igaz, hogy ezzel gallyra vágta az egész műsor hangulatát, de oly fiatal, hogy erre csak húsz év múlva fog rádöbbenni.
Mesélhetnék sokat, mit is láttam a dokumentumfilmben, de cserbenhagy a memóriám. Egy megdöbbentő részlet viszont beégett az agyamba.
Mint említettem a határátkelőhely fent helyezkedett el a hegyekben. A környező lakosokon kívül senki nem járt arra. E filmben is sikerült akaratlanul az összes csempészt lefilmezni, akik most nézhetnek más állás után. De a lényeg nem ez.
Képzeljenek el két óriási kőből épített kaput, ami nem csak jelképezte, hanem meg is testesített a két állam kezdetét, elejét és a végét. Itt nincs kérem félreértés, itt nincs áttévedés, itt világosan jelezve van kérem, hogy mi hol kezdődik és hol ér véget. Mindenfelé sártól iszamos domboldalak, szakadékok, ám a zsebkendőnyi hegytetőn áll két kapu és semmi más. Egyik nagyobb, mint a másik, egyik jobban hirdeti az építtető állam hatalmát, mint a másik.
És ezen a szent helyen, ott fenn a fennsíkon képzeljék csak el, a kapuk nem egymással szemben, hanem egymástól srégen, konkréten minimum 45, de legfeljebb (és inkább) 90 fokos szögben álltak.
Követték az államhatár húzódását, de nem követték azt a megjelölhetetlen, mégis napnál is világosabb vonalat, amit úgy hívnak, hogy emberi értelem.
RSS Feed
