Tegnap jégtündérré változtam. (Ezzel is elkéstem.)
Elsőre talán jégtündéri lényemet nehéz elhatárolni a Jégkirálynőtől, Hókirálynőtől és Télkirálynőtől, de ha figyelmesen megnézzük, nem csak státuszában, hanem jellemzőiben is alaposan eltérek az imént felsorolt „hölgyektől”.
Vegyük csak sorba!
Először is én férfiként lehetek tündér, – boszorka is - de mondjuk nő nem. Illetve lehetek nő, de akkor férfi nem. Vagy opcionálisan - nálam ez a lehetőség jegelve – mindkettő egyszerre a önmegtermékenyítés lehetőségét kizárva. De sajnos (szerencsére) pont annyi testnyílásom és annyi kapaszkodó, fogódzkodó van rajtam, mint egy férfin szokott lenni ergo férfi vagyok. Tehát nem lehetek nő. Illetve lehetek, de … ezt már leírtam.
Másodsorban sokkal kevesebb betűből ki lehet rakni. Ha jól számolom a jégtündér csak 9, ellenben a Jégkirálynő és a Télkirálynő 11, a Hókirálynő pedig 10 betűből alakítható ki, nem beszélve arról, hogy őket illik nagybetűvel írni.
Én nem uralkodom – legfeljebb a túlhevült szíveket tudom pár pillanatra megdermeszteni (ho ho ho) – ellenben Fehér-Amazónia képviselőivel, akik az egész világot rabigába kényszerítik, fagybilincsbe verik.
Én ilyet nem tennék, még akkor sem, ha fizetnének is érte, (mondjuk akkor lehet, hogy megtenném) vagy hatalmam lenne hozzá (most, hogy utánagondolok, nem a fenét nem, de még mennyire, jól megfagyasztanék mindenkit) helyette önmérsékletet tanúsítanék és csak Vejnemöjnent veszejteném el a nagy nyírfaerdőben, ha a szoknyám alá nyúlna. De, ha a szoknyám alá nyúlna, akkor azt jelentené, hogy nő vagyok és akkor kellene, hogy legyen … de nincs! Állj! Férfi vagyok és slussz.
Harmadsorban a jégtündérség szerintem cuki, szemben a felsorolt uralkodói beosztásokkal. Én könnyed táncot lejthetek a gazdag tundrán a rénszarvasokkal, belehelhetek minden kis pocsolyát, amin jól elhasalnak a járókelők, felolvaszthatom a tavak jegét, hogy a korcsolyázók beleessenek a maguk vágta lékbe. Ha nagyon megemberelem magam a jégkrémek állagának megőrzését és időben történő célba juttatását is rám lehet bízni. Ugyanez a helyzet a jégzselével is, amit ugyan nem megeszünk, hanem felkenünk, de fordítva sokkal érdekesebb és kék.
Negyedsorban – és talán ez a legfontosabb – sikerült a tisztelt olvasó figyelmét ezzel a tömény ökörséggel felkeltenem és fenntartanom. Hogy értékelték-e ezt a kis mókát, amit elkövettem ellenük, csak holnap fog kiderülni, ha végképp elfordulnak írásaimtól, vagy épp ellenkezőleg, újra ellátogatnak hozzám.
Remélem ez utóbbi fog történni, mert máskülönben lehúzhatom a rolót és akkor aztán motyoghatom magamnak: „Jég velem!”
ui.: Ha találok némi fantáziát a jégtündér történetének továbbszövésében, fenntartom a jogot magamnak, hogy szellemi mélyrepüléseim idején – minden másnap, kivéve minden hónap első hétfőjét – újra e témához forduljak.
Elsőre talán jégtündéri lényemet nehéz elhatárolni a Jégkirálynőtől, Hókirálynőtől és Télkirálynőtől, de ha figyelmesen megnézzük, nem csak státuszában, hanem jellemzőiben is alaposan eltérek az imént felsorolt „hölgyektől”.
Vegyük csak sorba!
Először is én férfiként lehetek tündér, – boszorka is - de mondjuk nő nem. Illetve lehetek nő, de akkor férfi nem. Vagy opcionálisan - nálam ez a lehetőség jegelve – mindkettő egyszerre a önmegtermékenyítés lehetőségét kizárva. De sajnos (szerencsére) pont annyi testnyílásom és annyi kapaszkodó, fogódzkodó van rajtam, mint egy férfin szokott lenni ergo férfi vagyok. Tehát nem lehetek nő. Illetve lehetek, de … ezt már leírtam.
Másodsorban sokkal kevesebb betűből ki lehet rakni. Ha jól számolom a jégtündér csak 9, ellenben a Jégkirálynő és a Télkirálynő 11, a Hókirálynő pedig 10 betűből alakítható ki, nem beszélve arról, hogy őket illik nagybetűvel írni.
Én nem uralkodom – legfeljebb a túlhevült szíveket tudom pár pillanatra megdermeszteni (ho ho ho) – ellenben Fehér-Amazónia képviselőivel, akik az egész világot rabigába kényszerítik, fagybilincsbe verik.
Én ilyet nem tennék, még akkor sem, ha fizetnének is érte, (mondjuk akkor lehet, hogy megtenném) vagy hatalmam lenne hozzá (most, hogy utánagondolok, nem a fenét nem, de még mennyire, jól megfagyasztanék mindenkit) helyette önmérsékletet tanúsítanék és csak Vejnemöjnent veszejteném el a nagy nyírfaerdőben, ha a szoknyám alá nyúlna. De, ha a szoknyám alá nyúlna, akkor azt jelentené, hogy nő vagyok és akkor kellene, hogy legyen … de nincs! Állj! Férfi vagyok és slussz.
Harmadsorban a jégtündérség szerintem cuki, szemben a felsorolt uralkodói beosztásokkal. Én könnyed táncot lejthetek a gazdag tundrán a rénszarvasokkal, belehelhetek minden kis pocsolyát, amin jól elhasalnak a járókelők, felolvaszthatom a tavak jegét, hogy a korcsolyázók beleessenek a maguk vágta lékbe. Ha nagyon megemberelem magam a jégkrémek állagának megőrzését és időben történő célba juttatását is rám lehet bízni. Ugyanez a helyzet a jégzselével is, amit ugyan nem megeszünk, hanem felkenünk, de fordítva sokkal érdekesebb és kék.
Negyedsorban – és talán ez a legfontosabb – sikerült a tisztelt olvasó figyelmét ezzel a tömény ökörséggel felkeltenem és fenntartanom. Hogy értékelték-e ezt a kis mókát, amit elkövettem ellenük, csak holnap fog kiderülni, ha végképp elfordulnak írásaimtól, vagy épp ellenkezőleg, újra ellátogatnak hozzám.
Remélem ez utóbbi fog történni, mert máskülönben lehúzhatom a rolót és akkor aztán motyoghatom magamnak: „Jég velem!”
ui.: Ha találok némi fantáziát a jégtündér történetének továbbszövésében, fenntartom a jogot magamnak, hogy szellemi mélyrepüléseim idején – minden másnap, kivéve minden hónap első hétfőjét – újra e témához forduljak.
RSS Feed
