Ellentmondást nem tűrően beköszöntött a tavasz. Reggel, pontosabban még éjszaka, vagy már hajnalban csivitelnek a madárkák. De mit csivitelnek, ordítanak, ahogy a csőrükön kifér. Érzik a kikeletet és azt a számukra végzetes-végletes (véreresen komoly) tényt, hogy csak a legjobb győzhet, ezért ijedten rebbennek szét, amikor megpillantanak.
Hasonló okból kerülik el immár utcánkat a motorosok, ültetett autósok és Koppány kipufogósok.
Nem volt ez mindig így, hiszen nem mindig voltam jó barátságban a közeli gumissal, akinek a múlt tavasz óta nincsenek megélhetési gondjai, ahogyan a közeli autóüvegesnek sem, akit szintén a barátaim között tudhatok. Mindig van közös témánk és sosem veszünk össze a konc felosztásán. Nekem sem töri fel a kezemet a kalapács és szúrja szét a vassulyom, hiszen egyikhez finom, bőr- a másikhoz lánckesztyűt húzok.
Az orvosi egyetem baleseti sebészeti és belgyógyászati fakultásának medikusai is többször fejezték már ki köszönetüket a látványosabbnál látványosabb sebesülésekért, valamint az előrehaladott alkoholbetegek széles skálája miatt, de a patológián is imába foglalták a nevem. Nem volt kis munka leszállítani a megfelelő mennyiségű és minőségű „alapanyagot”, de a tudomány mindenek előtt.
Aztán a kezdeti nehézségeken könnyen tovalendültem, amikor nem csak az éjszaka óbégató ittas egyéneknek tartottam módszertani foglalkozást, hanem a nappali műszaknak is, akik létszáma napról napra növekedett, ameddig csak nem futottunk tavaly tavasszal össze. Annak utána rohamosan és végzetesen-véglegesen (véresen) fogyatkozni kezdtek.
Rend honolt a tájon, minden szépen alakult, minden megoldódni látszódott és igazából meg is oldódott egy kis apróság kivételével: nem tudtam kifizetni az óvadékot.
Hasonló okból kerülik el immár utcánkat a motorosok, ültetett autósok és Koppány kipufogósok.
Nem volt ez mindig így, hiszen nem mindig voltam jó barátságban a közeli gumissal, akinek a múlt tavasz óta nincsenek megélhetési gondjai, ahogyan a közeli autóüvegesnek sem, akit szintén a barátaim között tudhatok. Mindig van közös témánk és sosem veszünk össze a konc felosztásán. Nekem sem töri fel a kezemet a kalapács és szúrja szét a vassulyom, hiszen egyikhez finom, bőr- a másikhoz lánckesztyűt húzok.
Az orvosi egyetem baleseti sebészeti és belgyógyászati fakultásának medikusai is többször fejezték már ki köszönetüket a látványosabbnál látványosabb sebesülésekért, valamint az előrehaladott alkoholbetegek széles skálája miatt, de a patológián is imába foglalták a nevem. Nem volt kis munka leszállítani a megfelelő mennyiségű és minőségű „alapanyagot”, de a tudomány mindenek előtt.
Aztán a kezdeti nehézségeken könnyen tovalendültem, amikor nem csak az éjszaka óbégató ittas egyéneknek tartottam módszertani foglalkozást, hanem a nappali műszaknak is, akik létszáma napról napra növekedett, ameddig csak nem futottunk tavaly tavasszal össze. Annak utána rohamosan és végzetesen-véglegesen (véresen) fogyatkozni kezdtek.
Rend honolt a tájon, minden szépen alakult, minden megoldódni látszódott és igazából meg is oldódott egy kis apróság kivételével: nem tudtam kifizetni az óvadékot.
RSS Feed
