Naponta látom a XX. és a XXI. század művészeinek kéznyomát. Ott virítanak a falakon, kerítéseken, kevés örömet okozva a közönségnek és sok bosszúságot a tulajoknak.
Fura és elfogadhatatlan számomra az önkifejezésnek ez a formája, de hát ki vagyok én, hogy a kortárs művészet felett pálcát törjek. Az megérne egy értekezést persze, hogy ez tekinthető-e művészetnek. Fogjuk fel úgy, hogy minden önkifejezés az.
A helyzet így alakul:
Tessék szépen krétával, az aszfaltra, eső előtt. Úúúúgy, szééépen! Na ugye, hogy majdnem ugyanolyan jóóóó?!
Fura és elfogadhatatlan számomra az önkifejezésnek ez a formája, de hát ki vagyok én, hogy a kortárs művészet felett pálcát törjek. Az megérne egy értekezést persze, hogy ez tekinthető-e művészetnek. Fogjuk fel úgy, hogy minden önkifejezés az.
A helyzet így alakul:
- A falfestés nem okoz örömet a falnak, ezért ne gyakoroljuk
- A falfestés nem okoz örömet a festéknek, ezért ne gyakoroljuk
- A falfestés nem okoz örömet az ecsetnek, ezért ne gyakoroljuk
- A falfestés nem okoz örömet a gazdának, ezért ne gyakoroljuk
- A falfestés nem okoz örömet a szemnek, ezért ne gyakoroljuk
- A falfestés nem okoz örömet a falfestésnek, ezért ne gyakoroljuk
Tessék szépen krétával, az aszfaltra, eső előtt. Úúúúgy, szééépen! Na ugye, hogy majdnem ugyanolyan jóóóó?!