Bemegyek egy boltba, esetleg érdeklődök ilyen, vagy olyan áru után telefonon, levélben és sorra azt a választ kapom, hogy azért nem forgalmaznak egészen banális, ugyanakkor cseppet sem olcsó termékeket, mert nincs kereslet rá. Vidéki városban élve rendszeresen találkozom azzal, hogy a kurrensebb termékeket, csak megrendelésre tud(n)ják számomra biztosítani.
Ilyenkor lógó orral kibattyogok az üzletből és sóhajtozva bámulom az interneten, távoli országok - Ausztria, Csehország, Szlovákia stb. - online kereskedelemmel (komolyan, tehát nem ilyen hobbiszinten) foglalkozó weblapjait és mindig arra a megállapításra jutok, hogy ott igen, itt meg nem. Sőt ez akkor is igaz, ha az ottaninak itteni lerakata, leány – vagy fiúvállalata – is leledzik, persze megközelítőleg sem annyira gazdag választékkal. Valamiért az ottani, itteni forgalmazója, viszonteladója nem meri azt itt, amit az ottani viszonteladók, forgalmazók ott. Természetesen nem gyorsan romló élelmiszerekre kell itt gondolni. Nem. Csupa olyan dologra, amit bármeddig forgalomba lehet hozni, hiszen például a műanyag játékoknak nem jár le a szavatossága, legfeljebb kimennek a divatból.
„Nincs rá kereslet. Nincs rá igény.” - hangzik fel az elutasító, ugyanakkor közömbös és egyáltalán nem sajnálkozó válasz. Talán túl drága, nekünk igénytelen állatoknak. Csak ez lehet a magyarázat, vagy eszünkbe sem jut, hogy olyan, vagy ilyen még hiányzik a háztartásból, az életünkből. Hiába, nagy a szegénység, lehet ezért az igénytelenség inkább álca. Inkább azért mondják a vásárlók, hogy nincs rá szükségük, mert szégyellik a szegénységüket, pedig de szívesen megennének 15 deka parizert is a 10 deka helyett. Hiába, cudar időket élünk. Ha nincs, hát nincs, ezt meg kell értenem. Hiába van nekem, ha másnak nincs (mármint rá pénze) miattam – Magyarországon – nem fognak gyártani holmi rétegárut.
Tegnap bementem egy háztartásiba, hogy olcsó kölnit vegyek. Idősebbek talán emlékeznek rá: széna, levendula stb. Egykor – és néhány helyen most is – kimérve is lehet(ett) kapni, de nem tekinthető egetrengető beruházásnak az sem, ha az ember megvásárol belőle egy egész literrel. 1-2 ezer Forintból egy éven át illatfelhőbe burkolózhat, aki akar. Egy fél várost meg lehet locsolni vele húsvétkor, főleg, ha az ember befogja a csövön a lyukat, egyszóval bagatell az összeg, melynek fejében az arra járó a kebléhez szoríthat egy nagy flaskányi kölnivizet. Nagyon el voltam eresztve, ezért máris két palackkal szerettem volna venni, de megdöbbenésemre azt a választ kaptam , hogy sajnos nincs, mert a gyártó szerint nincs rá kereslet és leálltak a gyártással.
Az előadó kisasszony beavatott a további rejtelmekbe is, miszerint tudomása van arról, hogy gyártják, de már csak négy illatban – a széna nem tartozik ezek közé – mert a gyártó tapasztalatai(?) azt mutatták, hogy csak ezek az illatok fogynak. Fel is vették a kapcsolatot velük, de igényeiket nem tudták kielégíteni, mert nem volt legyártva(!) kellő számú – tehát maximum 5 üvegnyi – „alsó tagozatos” parfüm, így sajnos február közepéig várni kell, pedig már nagyon sokan keresték és már a kis üveget is megvették és …
Levontam a konzekvenciát, amely talán mindenféle tudományos alapot nélkülöz. Magyarországon csak kétféle terméket nem lehet eladni: a drágát és az olcsót. A közös nevező pedig nem más, mint a kereslet hiánya.
Az igénytelenség tárgykörében azonban további vizsgálatokat, kutatásokat látok szükségesnek, de ezeket már a kereskedők és a gyártók viszonylatában folytatnám. Ha kellő mennyiségű anyag összegyűlik – márpedig összegyűlik efelől nincs kétségem – akkor azt publikálni fogom a következő címen: A vevőnek mindig igaza van.
Szerintem bestseller lesz. Amennyiben lesz rá kereslet.
Ilyenkor lógó orral kibattyogok az üzletből és sóhajtozva bámulom az interneten, távoli országok - Ausztria, Csehország, Szlovákia stb. - online kereskedelemmel (komolyan, tehát nem ilyen hobbiszinten) foglalkozó weblapjait és mindig arra a megállapításra jutok, hogy ott igen, itt meg nem. Sőt ez akkor is igaz, ha az ottaninak itteni lerakata, leány – vagy fiúvállalata – is leledzik, persze megközelítőleg sem annyira gazdag választékkal. Valamiért az ottani, itteni forgalmazója, viszonteladója nem meri azt itt, amit az ottani viszonteladók, forgalmazók ott. Természetesen nem gyorsan romló élelmiszerekre kell itt gondolni. Nem. Csupa olyan dologra, amit bármeddig forgalomba lehet hozni, hiszen például a műanyag játékoknak nem jár le a szavatossága, legfeljebb kimennek a divatból.
„Nincs rá kereslet. Nincs rá igény.” - hangzik fel az elutasító, ugyanakkor közömbös és egyáltalán nem sajnálkozó válasz. Talán túl drága, nekünk igénytelen állatoknak. Csak ez lehet a magyarázat, vagy eszünkbe sem jut, hogy olyan, vagy ilyen még hiányzik a háztartásból, az életünkből. Hiába, nagy a szegénység, lehet ezért az igénytelenség inkább álca. Inkább azért mondják a vásárlók, hogy nincs rá szükségük, mert szégyellik a szegénységüket, pedig de szívesen megennének 15 deka parizert is a 10 deka helyett. Hiába, cudar időket élünk. Ha nincs, hát nincs, ezt meg kell értenem. Hiába van nekem, ha másnak nincs (mármint rá pénze) miattam – Magyarországon – nem fognak gyártani holmi rétegárut.
Tegnap bementem egy háztartásiba, hogy olcsó kölnit vegyek. Idősebbek talán emlékeznek rá: széna, levendula stb. Egykor – és néhány helyen most is – kimérve is lehet(ett) kapni, de nem tekinthető egetrengető beruházásnak az sem, ha az ember megvásárol belőle egy egész literrel. 1-2 ezer Forintból egy éven át illatfelhőbe burkolózhat, aki akar. Egy fél várost meg lehet locsolni vele húsvétkor, főleg, ha az ember befogja a csövön a lyukat, egyszóval bagatell az összeg, melynek fejében az arra járó a kebléhez szoríthat egy nagy flaskányi kölnivizet. Nagyon el voltam eresztve, ezért máris két palackkal szerettem volna venni, de megdöbbenésemre azt a választ kaptam , hogy sajnos nincs, mert a gyártó szerint nincs rá kereslet és leálltak a gyártással.
Az előadó kisasszony beavatott a további rejtelmekbe is, miszerint tudomása van arról, hogy gyártják, de már csak négy illatban – a széna nem tartozik ezek közé – mert a gyártó tapasztalatai(?) azt mutatták, hogy csak ezek az illatok fogynak. Fel is vették a kapcsolatot velük, de igényeiket nem tudták kielégíteni, mert nem volt legyártva(!) kellő számú – tehát maximum 5 üvegnyi – „alsó tagozatos” parfüm, így sajnos február közepéig várni kell, pedig már nagyon sokan keresték és már a kis üveget is megvették és …
Levontam a konzekvenciát, amely talán mindenféle tudományos alapot nélkülöz. Magyarországon csak kétféle terméket nem lehet eladni: a drágát és az olcsót. A közös nevező pedig nem más, mint a kereslet hiánya.
Az igénytelenség tárgykörében azonban további vizsgálatokat, kutatásokat látok szükségesnek, de ezeket már a kereskedők és a gyártók viszonylatában folytatnám. Ha kellő mennyiségű anyag összegyűlik – márpedig összegyűlik efelől nincs kétségem – akkor azt publikálni fogom a következő címen: A vevőnek mindig igaza van.
Szerintem bestseller lesz. Amennyiben lesz rá kereslet.
RSS Feed
