Az év vége felé, a legtöbb munkahelyen szerveznek gőzleengedő összeborulást – lásd bővebben dzsembori, ingyen kaja és műkedélyes aláereszkedés a beosztottakhoz, a kollegalitás látszatára sem ügyelve – amelynek utána legalább másfél számot nő mindenki vállszélessége a sok veregetéstől, kivéve a nőkét, mert őket nem szokás veregetni - legalábbis nem ott.
Nincs is másra szükség, mint néhány jól elhelyezett demagóg szólamra és korlátlan – ingyenes – vörösborfogyasztásra, hogy a rabszolgahad (dolgozók) véleményét nagyobb mértékben befolyásolni legyenek képesek. Már-már az az érzése az embernek, hogy inkább ahhoz kell tehetség, hogy a reális (ön)értékelésre legalább részben rászorítsák a plebszet.
Hiszen mindenki csodálatos, mindenki hős, mindenki egy félisten, csak nem tettük még próbára a halhatatlanságát (jaj de botor vagyok, hiszen a félistenek alapvető tulajdonsága, hogy halandóak). Többen elvéreztek a munka frontján, de utolsó leheletükig tolták a vállalat csilléjét és keserédes mosollyal a szájuk szegletében múltak ki ebből a méltatlan világból, annak a biztos és megnyugtató tudatában, hogy nélkülük … igen nélkülük is ment volna, de ők ezt már saját példájukon nem tanulhatják meg, a másikén pedig nem voltak hajlandóak.
Száz szónak is egy a vége: egy.
Jelen írásban arra tettem kísérletet mit gondolnak a tagok év közben, a gályarabság kellős közepén és mit gondolnak miután … nos nézzük!
Előtte (közben):
Nincs is másra szükség, mint néhány jól elhelyezett demagóg szólamra és korlátlan – ingyenes – vörösborfogyasztásra, hogy a rabszolgahad (dolgozók) véleményét nagyobb mértékben befolyásolni legyenek képesek. Már-már az az érzése az embernek, hogy inkább ahhoz kell tehetség, hogy a reális (ön)értékelésre legalább részben rászorítsák a plebszet.
Hiszen mindenki csodálatos, mindenki hős, mindenki egy félisten, csak nem tettük még próbára a halhatatlanságát (jaj de botor vagyok, hiszen a félistenek alapvető tulajdonsága, hogy halandóak). Többen elvéreztek a munka frontján, de utolsó leheletükig tolták a vállalat csilléjét és keserédes mosollyal a szájuk szegletében múltak ki ebből a méltatlan világból, annak a biztos és megnyugtató tudatában, hogy nélkülük … igen nélkülük is ment volna, de ők ezt már saját példájukon nem tanulhatják meg, a másikén pedig nem voltak hajlandóak.
Száz szónak is egy a vége: egy.
Jelen írásban arra tettem kísérletet mit gondolnak a tagok év közben, a gályarabság kellős közepén és mit gondolnak miután … nos nézzük!
Előtte (közben):
- Nem bírom! Beleszakadok! És ez az állat csak csapkod a korbácsával!
- Ez? Ez neked ennivaló? Ez egy moslék! Hogyan akarják, hogy így erőből húzzunk?!
- Az biztos, hogy inkább lyukat fúrok a hajó fenekébe és itt veszejtem mindannyiunkat!
- Szó sincs a fejadag emeléséről. Be fogom panaszolni a kapitányt a hajósok szabad szakszervezeténél, ha egyszer leoldják lábamról a láncot.
- Soha többé nem vesznek rá ekkora útra. Hahaha! Ha tudnák, hogy most is félerővel húzok.
- Ez a kormányos egy dilettáns. Csak keringünk itt, mint gólyafos a levegőben.
- Ahogy alkalom nyílik meg fogok szökni!
- Ugyan már! Ennél sokkal jobban is kellett már húzni! Hová is lennénk a megfelelő ösztökélés nélkül. Nekem például teljesen elmúlt a reumám is, vagy legalábbis nem tudom már megkülönböztetni, hogy mitől fáj a hátam.
- Hiába na! A hajószakács mesterit alkotott abból, amit az utolsó kikötőben vételeztünk. A fogaink kihullása különben sem a rágós babfőzelék miatt következett be. Azért a skorbut a felelős. Szóval, aki egy szóval is bántani meri a szakácsot ….
- Utálom azokat a gályarabokat, akik elszabotálják a termelést. Főleg a fiatalokkal (idősekkel) van gond. Nézzétek meg, hát nem eltörte azt a baszott nagy evezőt is! Állat!
- Nekem ennyi pont elég. Ha többet adtak volna, akkor vagy visszautasítom, vagy valamilyen karitatív célra ajánlottam volna fel. Az emberben van méltóság. A javak elosztása nem is volt aránytalan. Ha valakinek meg az fáj, hogy egyesek dupla rumadagot kaptak az első hídon … nos ők nézzenek mélyen magukba! Ha nem ez a vezetés van, akkor …
- Főnököm! Veled, bármikor, bárhová, bármeddig. A család le van szarva, a szabadság le van szarva. Minden le van szarva, csak hadd evezhessek egy picit még! Nem akarsz a számba hamuzni?
- Ilyen ügyes kormányosa nem minden hajónak van azért. Apukám, ez fejből tudja az egész térképet. Saját szememmel láttam, hogy a tájolót és a szextánst is a tengerbe hajította. Kell ez neki? Na ugye, hogy nem!
- Innen szeretnék nyugdíjba menni , sőt inkább a hullámsírba süllyedni.
RSS Feed
