… ekkor Edgar, Allan és Poe – a barátai csak Po-nak becézték, amit ő utált, hiszen sokat élt német nyelvterületen – végzetes lépésre szánták el magukat és egymást.
A Morgue utca még csendes volt, de a vészjósló köd még kitakarta a gázlámpákat, ezért - na és mert elzárták a gázt a negyedben – dermesztő sötétség borult a házak falára, na és persze a tetejére is, de azt senki sem látta és máskülönben sem releváns körülmény történetünk szempontjából.
Az utca már ébren volt, de alvást színlelt, de az is elképzelhető, hogy aludtak, de ébrenlétet színleltek. Hogy hogyan, azt már senki sem tudja. Legelképzelhetőbbnek az tűnt, hogy aludtak és alvást is színleltek egyben, mert mással nem tudnám megmagyarázni riadt ébredésüket, ami egy velőtrázó sikolyhoz volt köthető. Sajnos a harangozónak is felmondtak, ezért a kántor vállalta magára némi fizetéskiegészítésként, hogy óránként rikolt egy igazán vérfagyasztót, de csak reggel öttől este tízig. (A szakszervezet már ebbe is alig ment bele).
Egycsapásra lüktetni kezdett az utca. Nyíltak az ablakok és az ajtók, minden kóbor betyár és titkos szerető menekülhetett a lelepleződés elől. Az éjszakára kint felejtett jószágok dideregve osontak a kályha mellé összesározva a nyirkos padlót. Feltűntek az utca végén az első kézikocsik, amelyek a kenyeret, tejet szállították … és igen ebben a pillanatban a kenyeres inas megelőzte a tejesembert, de nagyon szoros a küzdelem, mert a …
Poe csalódottan figyelte az egyre éberebb környéket és egyre inkább erősödött benne az elhatározás, hogy elhatározásukat megmásítsák és halasszák el az ördögi tervet, amit kieszeltek. Aztán szavazattöbbséggel mégis úgy határoztak, hogy ahogy határoztak úgy fognak cselekedni, de nem máskor, hanem most. Edgar és Allan ereiben nem alvadt, hanem élénkvörös, forró vér csörgedezett, amit más is megcsodálhatott néhány pillanaton belül, mikor Poe szemléltetésbe kezdett, mert, ha nem derült volna ki idáig, ő imádott vizualizálni, de ha módja nyílott rá, csakis 18 év alatti bennszülött lányokkal. Most nem és különben is nyomta már a zsebét a csákány, ezért szinte észrevétlenül három mozdulattal, háta mögött tenyerébe csúsztatta, majd 23 jól irányzott suhintásból eltalálta egyszer Edgart és egyszer Allant, de lehet, hogy Allant kétszert, mert amikor nekiesett a falnak a csatorna letörött és még egy lyuk keletkezett Allan mellkasán, de nem tudni, hogy a csákány okozta-e, vagy a csatornarögzítő kiélezett, kovácsoltvas pántja, amibe Poe belelökte a csákánnyal. Feltételezésekbe nem akart és nem is bocsátkozott. Ami számára fontos volt, azt elvégezte: megszerezte Edgartól és Allantól a szerzői jogokat, így végre minden művet, amit a másik két író papírra vetett az alábbi néven jelenhetett meg: Edgar Allan Poe.
A borzalmas tervre, amely a három férfiú agyából pattant ki – majd Edgar és Allan esetében szét is kenődött – akkor derült fény, amikor ruházatukat átvizsgálták és náluk is csákányokat találtak, igaz (összehajtogathatós, farzsebbe gyömöszölhetős) kemping kivitelben. Mindannyian abban állapodtak meg magukkal és egymással – ez szkizoid alkatoknál nem képez különösebb akadályt – hogy a másik kettőt elteszik láb alól, ha törik, ha szakad és tört és szakadt. Nem maradhatott csak egy, de ez már egy másik történet lenne, de akár írhatta volna Edgar, Allan, vagy akár Poe is. De nem írta, mert olyan izé hangulatban volt és nem látott már át a rumosüvegen.
Az esetnek az adott pikáns színezetet – amennyiben ilyen létezik – hogy a helyszíni szemle nem talált hullákat, nem tárt fel semmiféle rendellenességet, nem rögzített vérnyomokat, de ez talán csak annak volt betudható, hogy özönvízszerű eső eredt el a gyilkosságok után nem sokkal és mellesleg nem tartottak helyszíni szemlét.
Egy biztos. Azóta gyakran látnak egy apró emberkét, kissé spiccesen, aki elég sűrűn veszekszik a mások számára láthatatlan barátaival magában. Folyton könyveken, gyilkosságokon és jogdíjakon megy a vita, de végül miután jól összeugrott és egymásra kiabálta az összes átkát, szitkát, megitta az összes abszintjét megnyugszik, megbékél magával. Úgy tűnik rendre győztesként Poe kerül ki a harcból. Vagy Edgar. Vagy Allan.
( Ezen a napon: 1809. január 19. született Edgar Allan Poe amerikai költő, novellista, krimiíró )
A Morgue utca még csendes volt, de a vészjósló köd még kitakarta a gázlámpákat, ezért - na és mert elzárták a gázt a negyedben – dermesztő sötétség borult a házak falára, na és persze a tetejére is, de azt senki sem látta és máskülönben sem releváns körülmény történetünk szempontjából.
Az utca már ébren volt, de alvást színlelt, de az is elképzelhető, hogy aludtak, de ébrenlétet színleltek. Hogy hogyan, azt már senki sem tudja. Legelképzelhetőbbnek az tűnt, hogy aludtak és alvást is színleltek egyben, mert mással nem tudnám megmagyarázni riadt ébredésüket, ami egy velőtrázó sikolyhoz volt köthető. Sajnos a harangozónak is felmondtak, ezért a kántor vállalta magára némi fizetéskiegészítésként, hogy óránként rikolt egy igazán vérfagyasztót, de csak reggel öttől este tízig. (A szakszervezet már ebbe is alig ment bele).
Egycsapásra lüktetni kezdett az utca. Nyíltak az ablakok és az ajtók, minden kóbor betyár és titkos szerető menekülhetett a lelepleződés elől. Az éjszakára kint felejtett jószágok dideregve osontak a kályha mellé összesározva a nyirkos padlót. Feltűntek az utca végén az első kézikocsik, amelyek a kenyeret, tejet szállították … és igen ebben a pillanatban a kenyeres inas megelőzte a tejesembert, de nagyon szoros a küzdelem, mert a …
Poe csalódottan figyelte az egyre éberebb környéket és egyre inkább erősödött benne az elhatározás, hogy elhatározásukat megmásítsák és halasszák el az ördögi tervet, amit kieszeltek. Aztán szavazattöbbséggel mégis úgy határoztak, hogy ahogy határoztak úgy fognak cselekedni, de nem máskor, hanem most. Edgar és Allan ereiben nem alvadt, hanem élénkvörös, forró vér csörgedezett, amit más is megcsodálhatott néhány pillanaton belül, mikor Poe szemléltetésbe kezdett, mert, ha nem derült volna ki idáig, ő imádott vizualizálni, de ha módja nyílott rá, csakis 18 év alatti bennszülött lányokkal. Most nem és különben is nyomta már a zsebét a csákány, ezért szinte észrevétlenül három mozdulattal, háta mögött tenyerébe csúsztatta, majd 23 jól irányzott suhintásból eltalálta egyszer Edgart és egyszer Allant, de lehet, hogy Allant kétszert, mert amikor nekiesett a falnak a csatorna letörött és még egy lyuk keletkezett Allan mellkasán, de nem tudni, hogy a csákány okozta-e, vagy a csatornarögzítő kiélezett, kovácsoltvas pántja, amibe Poe belelökte a csákánnyal. Feltételezésekbe nem akart és nem is bocsátkozott. Ami számára fontos volt, azt elvégezte: megszerezte Edgartól és Allantól a szerzői jogokat, így végre minden művet, amit a másik két író papírra vetett az alábbi néven jelenhetett meg: Edgar Allan Poe.
A borzalmas tervre, amely a három férfiú agyából pattant ki – majd Edgar és Allan esetében szét is kenődött – akkor derült fény, amikor ruházatukat átvizsgálták és náluk is csákányokat találtak, igaz (összehajtogathatós, farzsebbe gyömöszölhetős) kemping kivitelben. Mindannyian abban állapodtak meg magukkal és egymással – ez szkizoid alkatoknál nem képez különösebb akadályt – hogy a másik kettőt elteszik láb alól, ha törik, ha szakad és tört és szakadt. Nem maradhatott csak egy, de ez már egy másik történet lenne, de akár írhatta volna Edgar, Allan, vagy akár Poe is. De nem írta, mert olyan izé hangulatban volt és nem látott már át a rumosüvegen.
Az esetnek az adott pikáns színezetet – amennyiben ilyen létezik – hogy a helyszíni szemle nem talált hullákat, nem tárt fel semmiféle rendellenességet, nem rögzített vérnyomokat, de ez talán csak annak volt betudható, hogy özönvízszerű eső eredt el a gyilkosságok után nem sokkal és mellesleg nem tartottak helyszíni szemlét.
Egy biztos. Azóta gyakran látnak egy apró emberkét, kissé spiccesen, aki elég sűrűn veszekszik a mások számára láthatatlan barátaival magában. Folyton könyveken, gyilkosságokon és jogdíjakon megy a vita, de végül miután jól összeugrott és egymásra kiabálta az összes átkát, szitkát, megitta az összes abszintjét megnyugszik, megbékél magával. Úgy tűnik rendre győztesként Poe kerül ki a harcból. Vagy Edgar. Vagy Allan.
( Ezen a napon: 1809. január 19. született Edgar Allan Poe amerikai költő, novellista, krimiíró )
RSS Feed
