Újraszentelték a agyahagytalandi templomot.
Összegyűlt némi pénzmag, ami hiányzott, azt meg hozzányomtatták, de végül sikerült szépen felújítani a külső homlokzatot. Hogy az irigy és valószínűleg gonosz szemek ebből semmit ne vegyenek észre, a maradék pénzből – és amit hozzányomtattak – egy csodálatosan szürke betonfallal vették körbe a megújult komplexumot, így teljes pompájában csak a fal építői láthatták a nagyszabású művet.
Egy templom, még ha jellege az újravakolástól nem is változik meg, nem igazi templom, ha nem szentelik újjá, vagy újra, ebben még vitát folytatok magammal.
Meg is érkezett hamarosan a püspök, a papi slepp kíséretében és elmondta, szétfröcskölte, amit el kellett mondania, szét kellett fröcskölnie.
Aztán pár nappal később észrevették, hogy a homlokzat ugyan megújult, a fal ugyan komoran meredezik – legalább – de a leszerelt csatornákat, villámhárítókat nem pótolták.
Nosza hát, elő az adózatlan jövedelemmel – lásd bővebben perselypénz – és már mehet a munka. Mikor elkészült szebb és biztonságosabb lett, mint újkorában, de mily botorságokat is beszélek, hiszen most lett új, vagyis újszerű.
Jellege nem változott, de ha a vakolás miatt újjá, vagy újraszentelték, akkor emiatt sem ártana. (Nehogy hátba támadja a híveket az ördög)
Meg is érkezett hamarosan a püspök, a papi slepp kíséretében és elmondta, szétfröcskölte, amit el kellett mondania, szét kellett fröcskölnie.
A teljes elektromos hálózat cseréje nem került többe, mint a villámhárítók és csatornák felszerelése és a vakolás árának fele, de sikerült az árvaházban racionalizálni a gyerekek étkeztetését, így a csodának, akarom mondani a Teremtőnek köszönhetően, ezt is ki tudták fizetni.
Jellege nem változott, de ha a vakolás, a villámhárítózás és csatornaszerelés miatt újjá, vagy újraszentelték, akkor emiatt sem ártana. (Nehogy hátba támadja a híveket az ördög)
Meg is érkezett hamarosan a püspök, a papi slepp kíséretében és elmondta, szétfröcskölte, amit el kellett mondania, szét kellett fröcskölnie.
Néhány nappal később aggasztó hírek kezdtek keringeni az egyházközségen belül. Azt beszélték, hogy a kántorba belebújt az ördög, de a habzó száj, a vérben úszó szemek, a kántor alkoholos italokhoz való vonzódását ismerve, nem tűnt furcsaságnak.
Amikor az elsőáldozók szeme fehérje is kékben kezdett játszani, akkor a legelutasítóbbak is kezdtek hajlani arra, hogy az ördög jelenlétéről szóló pletykáknak hitelt adjanak.
Az i-re a pontot az ördög alábbi üzenetének az oltárra, a plébános vérével történő felírása tette fel: „Itt jártam, megtetszett, ezért ide is költöztem. Aláírás: Az ördög.”
Hogyan is történhetett meg mindez? Hogyan állhatta az ördög a szent hely (számára is) nyomasztó közegét? A válasz egészen prózai; a templom nem volt szent hely.
A sok-sok újraszentelést olyan püspök végezte, aki hamis nyelvvizsgával szerzett diplomát, tehát csalárd módon ülhetett papi székbe, az újraszentelések előtt a szeretőjénél volt, hordozható szenteltvíztartóját a hölgy parfümnek nézte és magára locsolta tartalmát. A szenteltvíztartónak is.
A püspök, hogy a hiányt eltusolja, sima csapvizet öntött a tégelybe, ami szentelt ugyan nem volt, viszont tiszta.
Az ördögnek nem volt más dolga, mint pár árva gyereket megkérni, - van az a mennyiségű édesség és amúgy is lenyúlták az ebédjük felét, így még éhesek és dühösek is voltak - labdázzanak a templom falánál, a vakolat hadd hulljon. Az elektromos vezetékeket meg sem kellett rongálnia, hiszen a plébánosok a hosszú évtizedek alatt elsikkasztották a felújítási keretet, így csak idő kérdése volt, mikor megy minden teljesen tönkre.
Miután mindenkit megbabonázott, az ördög továbbállt. Ezt persze senki nem vette észre és a templomba a lábukat sem merték betenni.
Valahol, most is megszerezhető templomokat és megrontható híveket keres, de az a gyanúm, hogy nem kell nagyon sokáig bóklásznia, hogy találjon egyet.
Összegyűlt némi pénzmag, ami hiányzott, azt meg hozzányomtatták, de végül sikerült szépen felújítani a külső homlokzatot. Hogy az irigy és valószínűleg gonosz szemek ebből semmit ne vegyenek észre, a maradék pénzből – és amit hozzányomtattak – egy csodálatosan szürke betonfallal vették körbe a megújult komplexumot, így teljes pompájában csak a fal építői láthatták a nagyszabású művet.
Egy templom, még ha jellege az újravakolástól nem is változik meg, nem igazi templom, ha nem szentelik újjá, vagy újra, ebben még vitát folytatok magammal.
Meg is érkezett hamarosan a püspök, a papi slepp kíséretében és elmondta, szétfröcskölte, amit el kellett mondania, szét kellett fröcskölnie.
Aztán pár nappal később észrevették, hogy a homlokzat ugyan megújult, a fal ugyan komoran meredezik – legalább – de a leszerelt csatornákat, villámhárítókat nem pótolták.
Nosza hát, elő az adózatlan jövedelemmel – lásd bővebben perselypénz – és már mehet a munka. Mikor elkészült szebb és biztonságosabb lett, mint újkorában, de mily botorságokat is beszélek, hiszen most lett új, vagyis újszerű.
Jellege nem változott, de ha a vakolás miatt újjá, vagy újraszentelték, akkor emiatt sem ártana. (Nehogy hátba támadja a híveket az ördög)
Meg is érkezett hamarosan a püspök, a papi slepp kíséretében és elmondta, szétfröcskölte, amit el kellett mondania, szét kellett fröcskölnie.
A teljes elektromos hálózat cseréje nem került többe, mint a villámhárítók és csatornák felszerelése és a vakolás árának fele, de sikerült az árvaházban racionalizálni a gyerekek étkeztetését, így a csodának, akarom mondani a Teremtőnek köszönhetően, ezt is ki tudták fizetni.
Jellege nem változott, de ha a vakolás, a villámhárítózás és csatornaszerelés miatt újjá, vagy újraszentelték, akkor emiatt sem ártana. (Nehogy hátba támadja a híveket az ördög)
Meg is érkezett hamarosan a püspök, a papi slepp kíséretében és elmondta, szétfröcskölte, amit el kellett mondania, szét kellett fröcskölnie.
Néhány nappal később aggasztó hírek kezdtek keringeni az egyházközségen belül. Azt beszélték, hogy a kántorba belebújt az ördög, de a habzó száj, a vérben úszó szemek, a kántor alkoholos italokhoz való vonzódását ismerve, nem tűnt furcsaságnak.
Amikor az elsőáldozók szeme fehérje is kékben kezdett játszani, akkor a legelutasítóbbak is kezdtek hajlani arra, hogy az ördög jelenlétéről szóló pletykáknak hitelt adjanak.
Az i-re a pontot az ördög alábbi üzenetének az oltárra, a plébános vérével történő felírása tette fel: „Itt jártam, megtetszett, ezért ide is költöztem. Aláírás: Az ördög.”
Hogyan is történhetett meg mindez? Hogyan állhatta az ördög a szent hely (számára is) nyomasztó közegét? A válasz egészen prózai; a templom nem volt szent hely.
A sok-sok újraszentelést olyan püspök végezte, aki hamis nyelvvizsgával szerzett diplomát, tehát csalárd módon ülhetett papi székbe, az újraszentelések előtt a szeretőjénél volt, hordozható szenteltvíztartóját a hölgy parfümnek nézte és magára locsolta tartalmát. A szenteltvíztartónak is.
A püspök, hogy a hiányt eltusolja, sima csapvizet öntött a tégelybe, ami szentelt ugyan nem volt, viszont tiszta.
Az ördögnek nem volt más dolga, mint pár árva gyereket megkérni, - van az a mennyiségű édesség és amúgy is lenyúlták az ebédjük felét, így még éhesek és dühösek is voltak - labdázzanak a templom falánál, a vakolat hadd hulljon. Az elektromos vezetékeket meg sem kellett rongálnia, hiszen a plébánosok a hosszú évtizedek alatt elsikkasztották a felújítási keretet, így csak idő kérdése volt, mikor megy minden teljesen tönkre.
Miután mindenkit megbabonázott, az ördög továbbállt. Ezt persze senki nem vette észre és a templomba a lábukat sem merték betenni.
Valahol, most is megszerezhető templomokat és megrontható híveket keres, de az a gyanúm, hogy nem kell nagyon sokáig bóklásznia, hogy találjon egyet.