A közt.eln. kicsit későn ébredt. Pont ma. A nemzeti ünnepen.
Kikászálódott az ágyból, belebújt a papucsába, kicsoszogott a fürdőszobába. Belenézett a tükörbe, a tükör visszanézett rá és elborzadt. Az eln. megborotválkozott, fogat is mosott, majd felvette ünnepi (ún.: ravatalost) gúnyáját.
Reggelit nem vett magához, mert az izgatottságtól és meghatottságtól összeszorult a gyomra. Várta, hogy kísérete megérkezik, aki majd az autójához vezeti és a helyszínre szállítja.
Mikor már fél órát ücsörgött maga elé meredve – ahogy a parlamentben szokott, amikor nagy ritkán arra jár – kezdett nyugtalanná válni, mivel érezte, ennyire nem érhetnek rá, ennyi idejük nem lehet, hiszen eleve késésében volt és, ha arra rászámítjuk még azt az időt, amit … szóval itt kellene lenniük az ördögbe is.
Telefont ragadott, de az illetékes nem vette fel. Nem várhatott tovább. Fogta a slusszkulcsát és lerobogott a lépcsőn. A díszőrség ijedten rebbent fel a reggeli szunyókálásból, de mire vigyázzba vágták volna magukat, már el is haladt előttük az elöljáró.
Kocsiba pattant és bár évek óta nem vezetett, elsőre el tudta indítani a járművet, ami különös sikerélménnyel töltötte el. Utoljára akkor érzett ilyet, amikor az építőtáborban annak a szép kökényszemű, lenszőke lánynak a …
Az úton közepes forgalomban haladt a „tetthely” felé. Kicsit káromkodott a piros lámpáknál, amiknél utóbbi időkben nem sűrűn szokott megállni, igaz, akkor páncélautóval és rendőrmotorosokkal körbevéve haladt A-ból B-be.
Minél közelebb jutott az ünnepség színhelyéhez, annál inkább kezdett rajta eluralkodni a kétségbeesés. Idegesen pillantgatott órájára, ami minden előfeltételezése ellenére nem állt meg és nem is sietett.
De, ha ez így van, akkor hol az ünneplő tömeg, miért nem sűrűsödnek a résztvevők, hol a díszsorfal, hol vannak a többiek.
A felvonulási területhez legközelebbi újságosnál megállt – volt parkolóhely is, ami felettébb gyanús volt, igaz a kordonon belül neki szokott helye lenni – és megpróbált szóba elegyedni az újságossal, de az még nála is morcibb volt és elzárkózott mindenféle kommunikációtól. Nem volt mit tennie, kért egy napilapot, amit szerencsére ki tudott fizetni, mert maradt egy húszezres a zsebében, amit sikerült elrejtenie a felesége elől a múltkor, amikor rosszul adtak vissza a szőrmeüzletben.
Fél szemét az ünnepség tervezett színhelyén tartva, bele-belepislantott az újságba. Aztán hirtelen elakadt a lélegzete, hevesen lüktetni kezdett a halántéka.
A dátum, az ünnep előtti napot mutatta.
Kikászálódott az ágyból, belebújt a papucsába, kicsoszogott a fürdőszobába. Belenézett a tükörbe, a tükör visszanézett rá és elborzadt. Az eln. megborotválkozott, fogat is mosott, majd felvette ünnepi (ún.: ravatalost) gúnyáját.
Reggelit nem vett magához, mert az izgatottságtól és meghatottságtól összeszorult a gyomra. Várta, hogy kísérete megérkezik, aki majd az autójához vezeti és a helyszínre szállítja.
Mikor már fél órát ücsörgött maga elé meredve – ahogy a parlamentben szokott, amikor nagy ritkán arra jár – kezdett nyugtalanná válni, mivel érezte, ennyire nem érhetnek rá, ennyi idejük nem lehet, hiszen eleve késésében volt és, ha arra rászámítjuk még azt az időt, amit … szóval itt kellene lenniük az ördögbe is.
Telefont ragadott, de az illetékes nem vette fel. Nem várhatott tovább. Fogta a slusszkulcsát és lerobogott a lépcsőn. A díszőrség ijedten rebbent fel a reggeli szunyókálásból, de mire vigyázzba vágták volna magukat, már el is haladt előttük az elöljáró.
Kocsiba pattant és bár évek óta nem vezetett, elsőre el tudta indítani a járművet, ami különös sikerélménnyel töltötte el. Utoljára akkor érzett ilyet, amikor az építőtáborban annak a szép kökényszemű, lenszőke lánynak a …
Az úton közepes forgalomban haladt a „tetthely” felé. Kicsit káromkodott a piros lámpáknál, amiknél utóbbi időkben nem sűrűn szokott megállni, igaz, akkor páncélautóval és rendőrmotorosokkal körbevéve haladt A-ból B-be.
Minél közelebb jutott az ünnepség színhelyéhez, annál inkább kezdett rajta eluralkodni a kétségbeesés. Idegesen pillantgatott órájára, ami minden előfeltételezése ellenére nem állt meg és nem is sietett.
De, ha ez így van, akkor hol az ünneplő tömeg, miért nem sűrűsödnek a résztvevők, hol a díszsorfal, hol vannak a többiek.
A felvonulási területhez legközelebbi újságosnál megállt – volt parkolóhely is, ami felettébb gyanús volt, igaz a kordonon belül neki szokott helye lenni – és megpróbált szóba elegyedni az újságossal, de az még nála is morcibb volt és elzárkózott mindenféle kommunikációtól. Nem volt mit tennie, kért egy napilapot, amit szerencsére ki tudott fizetni, mert maradt egy húszezres a zsebében, amit sikerült elrejtenie a felesége elől a múltkor, amikor rosszul adtak vissza a szőrmeüzletben.
Fél szemét az ünnepség tervezett színhelyén tartva, bele-belepislantott az újságba. Aztán hirtelen elakadt a lélegzete, hevesen lüktetni kezdett a halántéka.
A dátum, az ünnep előtti napot mutatta.
RSS Feed
