-Jó napot kívánok! Szeretnék kérni egy fej beteg káposztát.
-Mit? Egy fej beteg mit?
-Káposztát. Remélem, tartanak. Vagy itt is kuriózumnak számít?
-Nézze, olyan szépen indult ez a hét! Most miért szórakozik velem?
-Higgye el kedves uram én egyáltalán nem szórakozom magával.
-Na ez az, én is éppen ettől féltem. Van káposztám, de nem beteg.
-Akkor esetleg 2 kiló náthás krumpli? Azt csak tart remélem. Ott az alsó polcon az ajtó mellett, a huzatban könnyen meghűlhet. Ne akarja azt mondani, hogy náthás krumplija sincs!
-Nem akarom, de akkor sem mondhatok mást, hogy sem náthás, sem influenzás, de meg csak egy kicsit meghűlt krumplim sincs.
-És esetleg ...
-Nem, nincs semmi. Semmilyen beteg árum nincs. Nincs kolerás tököm, a cékla sem azért vörös, mert skarlátos és a jégretek sem sápadt el, mert belső vérzése volna. A körtém nem nőnemű és az alakja nem a felszedett zsírpárnák miatt ilyen, a paprika nem fog gutaütést kapni a méregtől, a spárga nem depressziós és nem készül saját magára felkötni magát. Ellentétben velem…
-Na de kedves uram, ne beszéljen botorságokat! Én békés szándékkal jöttem - Nanu, nanu (nevet a saját viccén) és valóban nem szeretnék mást, mint beteg zöldségeket és gyümölcsöket vásárolni.
-De nincsen, értse már meg ember! Nem képes felfogni, hogy nem tartok hibás árut?!
-Elnézést kérek, de én nem a működőképességüket, esztétikai hibájukat kérdőjeleztem meg az itt tanyázó főzelékeknek, hanem az egészségi állapotukat. Azért ez így teljesen más.
-Ó, hát hogyne! Az mindjárt más. Miért nem ezzel kezdte? Most komolyan ember, mi a különbség a beteg és a fonnyadt, vagy rohadt áru között?
-Nagyon is sok. Azért, mert valaki egy rohadt alak, vagy megfonnyadt, elhervadt szépség, még egyáltalán nem jelenti azt - sajnos - hogy beteg is lenne. Gondolja csak el, mennyire nagyszerű lenne, ha csak a bűnözőkre, vagy a politikusokra gondolunk! Ezt a kettőt valamiért folyton keverem. Rohadtak, de fel nem fordulna egyik sem.
-Kérem szépen, ez itten egy zöldséges stand. Itten ne politizáljunk, ha megkérhetném. Tessék választani, aztán menjen mindenki a maga dolgára! Nos, akkor mi tetszik?
-Beteg káposztája van?
-Ez nem igaz! Ezzel kezdtem. Nincs és nem is lesz! Ha látnék olyat a nagybani piacon, akkor is el kerülném nagy ívben, hogy még véletlenül se hozzak belőle. De egyet áruljon már el nekem! Minek magának a beteg zöldség? Miért ragaszkodik ennyire a silányhoz, amikor itt rengeteg a szép egészséges gyümölcs, áru, ami szem, szájnak ingere?
-Tudja, egészen prózai az ok. A hétvégén kaptam egy szakácskönyvet, mivel szenvedélyem a főzés. Csaknem az egészet elolvastam már, de mindenhol azt olvastam, hogy vegyek egy fej szép és egészséges vöröshagymát, egy fél kiló egészséges répát, csipetnyi snidlinget, tárkonyt, bazsalikomot és a többi. Gondoltam magamban. Ej, ha ez az író ennyire felhívja a figyelmet az egészségesekre, akkor ez azt jelenti, hogy vannak olyan kereskedők, akik beteg zöldséget árulnak? Én ezeket a kofákat, zöldségeseket keresem, mert kíváncsi vagyok, hogyan mernek kiállni a sok becsületes mellett, akik csakis príma, egészséges áruva1 szolgálják ki a vevőt. De idáig még egyetlen trógerrel sem találkoztam, pedig maga a huszadik. Ugye milyen érdekes?
-Mit? Egy fej beteg mit?
-Káposztát. Remélem, tartanak. Vagy itt is kuriózumnak számít?
-Nézze, olyan szépen indult ez a hét! Most miért szórakozik velem?
-Higgye el kedves uram én egyáltalán nem szórakozom magával.
-Na ez az, én is éppen ettől féltem. Van káposztám, de nem beteg.
-Akkor esetleg 2 kiló náthás krumpli? Azt csak tart remélem. Ott az alsó polcon az ajtó mellett, a huzatban könnyen meghűlhet. Ne akarja azt mondani, hogy náthás krumplija sincs!
-Nem akarom, de akkor sem mondhatok mást, hogy sem náthás, sem influenzás, de meg csak egy kicsit meghűlt krumplim sincs.
-És esetleg ...
-Nem, nincs semmi. Semmilyen beteg árum nincs. Nincs kolerás tököm, a cékla sem azért vörös, mert skarlátos és a jégretek sem sápadt el, mert belső vérzése volna. A körtém nem nőnemű és az alakja nem a felszedett zsírpárnák miatt ilyen, a paprika nem fog gutaütést kapni a méregtől, a spárga nem depressziós és nem készül saját magára felkötni magát. Ellentétben velem…
-Na de kedves uram, ne beszéljen botorságokat! Én békés szándékkal jöttem - Nanu, nanu (nevet a saját viccén) és valóban nem szeretnék mást, mint beteg zöldségeket és gyümölcsöket vásárolni.
-De nincsen, értse már meg ember! Nem képes felfogni, hogy nem tartok hibás árut?!
-Elnézést kérek, de én nem a működőképességüket, esztétikai hibájukat kérdőjeleztem meg az itt tanyázó főzelékeknek, hanem az egészségi állapotukat. Azért ez így teljesen más.
-Ó, hát hogyne! Az mindjárt más. Miért nem ezzel kezdte? Most komolyan ember, mi a különbség a beteg és a fonnyadt, vagy rohadt áru között?
-Nagyon is sok. Azért, mert valaki egy rohadt alak, vagy megfonnyadt, elhervadt szépség, még egyáltalán nem jelenti azt - sajnos - hogy beteg is lenne. Gondolja csak el, mennyire nagyszerű lenne, ha csak a bűnözőkre, vagy a politikusokra gondolunk! Ezt a kettőt valamiért folyton keverem. Rohadtak, de fel nem fordulna egyik sem.
-Kérem szépen, ez itten egy zöldséges stand. Itten ne politizáljunk, ha megkérhetném. Tessék választani, aztán menjen mindenki a maga dolgára! Nos, akkor mi tetszik?
-Beteg káposztája van?
-Ez nem igaz! Ezzel kezdtem. Nincs és nem is lesz! Ha látnék olyat a nagybani piacon, akkor is el kerülném nagy ívben, hogy még véletlenül se hozzak belőle. De egyet áruljon már el nekem! Minek magának a beteg zöldség? Miért ragaszkodik ennyire a silányhoz, amikor itt rengeteg a szép egészséges gyümölcs, áru, ami szem, szájnak ingere?
-Tudja, egészen prózai az ok. A hétvégén kaptam egy szakácskönyvet, mivel szenvedélyem a főzés. Csaknem az egészet elolvastam már, de mindenhol azt olvastam, hogy vegyek egy fej szép és egészséges vöröshagymát, egy fél kiló egészséges répát, csipetnyi snidlinget, tárkonyt, bazsalikomot és a többi. Gondoltam magamban. Ej, ha ez az író ennyire felhívja a figyelmet az egészségesekre, akkor ez azt jelenti, hogy vannak olyan kereskedők, akik beteg zöldséget árulnak? Én ezeket a kofákat, zöldségeseket keresem, mert kíváncsi vagyok, hogyan mernek kiállni a sok becsületes mellett, akik csakis príma, egészséges áruva1 szolgálják ki a vevőt. De idáig még egyetlen trógerrel sem találkoztam, pedig maga a huszadik. Ugye milyen érdekes?