A miskolci – magyarosan ejtve - seriff, hogy mindenki világosan értse, állandó önkormányzati rendész, aki egy-egy választókerületben fog szolgálatot ellátni egy új, magyar, genetikai fejlesztés eredménye.
Okosabb és főleg szebb, mint egy rendőr, hatásköre ugyan kisebb, viszont nem biztos, hogy kevesebbe kerül. (Csak zárójelben merem megjegyezni, hogy a rendőröknél nem lehet kevesebbet keresni. Óppárdon lehet, mert az egészségügyi dolgozókról majdnem megfeledkeztem, de erős a verseny, mert a közmunkások feljöttek a harmadik helyre.)
Én azonban nem sajnálom a pénzt a lakosság bizalmát élvező olyan szupermentől, aki képes naponta 24 órán át dolgozni, sőt ha nagyon nagy szükség mutatkozik rá, akkor esetleg 25, vagy 26 órát is. (Legfeljebb felkel egy órával hamarabb, ha egyáltalán lefekszik, de ha nem alszik, akkor maga az ördög, viszont akkor jobb, ha távozik, mert itt annyi, de annyi és olyan, de olyan keresztény ember lakik, hogy meg nem élne közöttük. Meg kell valljam gyakran néha nekem is nehezemre esik.)
Senkit ne tévesszen meg az a puszta tény, amit az ellenség – amely körülvesz minket, vagy csak néhány döntéshozót agytájékon – terjeszt, miszerint nem lehet tudni mi is lesz a pontos feladatuk, illetve azt sem, hogy miért nem a rendőrség létszámát növelik.
Ez utóbbi minden valószínűség szerint leszerepelt, feladatát ellátni nem képes elégséges szinten. Ebben az esetben azonban azzal a javaslattal élnék, hogy mint alkalmatlan szervezetet oszlassák fel és a tagjait képezzék át – vagy butítsák le - seriffnek, akire, mint minden baj elhárítójára ősidők óta vártunk. Ám ez a várakozás nem volt hiábavaló, hiszen itt van a messiás, aki szentegységet alkotva saját magával folyamatosan a területen, vagy folyamatosan egy mindenki számára egyformán könnyen elérhető - nevezzük így – irodában fog tartózkodni az örökkévalóságig, hozzáadva a szökőévekből származó egy-egy sokszor egy napokat is.
A miskolci seriff géntérképe közzéteendő a világ összes orvostudományi egyetemén, mint azon ember archetípusáét, aki minden betegséggel szemben ellenálló, hiszen szó sincs arról, hogy betegség esetén helyettesítené bárki is a helyettesíthetetlen egyke törvényőrt, tehát nem lehet beteg. A személyzetisek is tágra nyithatják a szemüket és a munka törvénykönyvén egyet újra facsarni igyekvő kodifikátorok is eljöhetnek tanulmány-útra, hiszen a seriff szabadságra sem mehet ugyanazon okból kifolyólag, amit az egészségügyi állapotával kapcsolatosan már a nagyérdemű elé tártam.
A miskolci seriff szerény és/vagy tériszonyos is, mivel lóra nem tart igényt, de jelvényre viszont talán.
Hatágú sárga csillagját jól láthatóan kell viselnie ruházatán, amint azt Miskolc egykori Gauleitere meghatározta. A seriff ezáltal egyben élő holokauszt mementóvá is válik, de az is lehet, hogy csak szimplán bohóccá. (Utóbbi esetében komoly konkurenciára számíthat a városvezetés köréből.) Mottója ars poeticás, művészet centrikus, amiből majd kibuggyan a fortyogó intellektus, hiszen szimbolikusan a csillagviseléssel és a költő szavával - „Dolgozni, csak szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes” - üzen a resteknek, (manapság mifelénk ez a munkanélküli megfelelője) hogy ne csüggedjenek, mert ha már rendes munkát kínálni/teremteni ebben a régióban képtelenek nálunk okosabbak – nem véletlenül ülnek a közgyűlésben – akkor seriffnek még mindig beállhatnak.
Okosabb és főleg szebb, mint egy rendőr, hatásköre ugyan kisebb, viszont nem biztos, hogy kevesebbe kerül. (Csak zárójelben merem megjegyezni, hogy a rendőröknél nem lehet kevesebbet keresni. Óppárdon lehet, mert az egészségügyi dolgozókról majdnem megfeledkeztem, de erős a verseny, mert a közmunkások feljöttek a harmadik helyre.)
Én azonban nem sajnálom a pénzt a lakosság bizalmát élvező olyan szupermentől, aki képes naponta 24 órán át dolgozni, sőt ha nagyon nagy szükség mutatkozik rá, akkor esetleg 25, vagy 26 órát is. (Legfeljebb felkel egy órával hamarabb, ha egyáltalán lefekszik, de ha nem alszik, akkor maga az ördög, viszont akkor jobb, ha távozik, mert itt annyi, de annyi és olyan, de olyan keresztény ember lakik, hogy meg nem élne közöttük. Meg kell valljam gyakran néha nekem is nehezemre esik.)
Senkit ne tévesszen meg az a puszta tény, amit az ellenség – amely körülvesz minket, vagy csak néhány döntéshozót agytájékon – terjeszt, miszerint nem lehet tudni mi is lesz a pontos feladatuk, illetve azt sem, hogy miért nem a rendőrség létszámát növelik.
Ez utóbbi minden valószínűség szerint leszerepelt, feladatát ellátni nem képes elégséges szinten. Ebben az esetben azonban azzal a javaslattal élnék, hogy mint alkalmatlan szervezetet oszlassák fel és a tagjait képezzék át – vagy butítsák le - seriffnek, akire, mint minden baj elhárítójára ősidők óta vártunk. Ám ez a várakozás nem volt hiábavaló, hiszen itt van a messiás, aki szentegységet alkotva saját magával folyamatosan a területen, vagy folyamatosan egy mindenki számára egyformán könnyen elérhető - nevezzük így – irodában fog tartózkodni az örökkévalóságig, hozzáadva a szökőévekből származó egy-egy sokszor egy napokat is.
A miskolci seriff géntérképe közzéteendő a világ összes orvostudományi egyetemén, mint azon ember archetípusáét, aki minden betegséggel szemben ellenálló, hiszen szó sincs arról, hogy betegség esetén helyettesítené bárki is a helyettesíthetetlen egyke törvényőrt, tehát nem lehet beteg. A személyzetisek is tágra nyithatják a szemüket és a munka törvénykönyvén egyet újra facsarni igyekvő kodifikátorok is eljöhetnek tanulmány-útra, hiszen a seriff szabadságra sem mehet ugyanazon okból kifolyólag, amit az egészségügyi állapotával kapcsolatosan már a nagyérdemű elé tártam.
A miskolci seriff szerény és/vagy tériszonyos is, mivel lóra nem tart igényt, de jelvényre viszont talán.
Hatágú sárga csillagját jól láthatóan kell viselnie ruházatán, amint azt Miskolc egykori Gauleitere meghatározta. A seriff ezáltal egyben élő holokauszt mementóvá is válik, de az is lehet, hogy csak szimplán bohóccá. (Utóbbi esetében komoly konkurenciára számíthat a városvezetés köréből.) Mottója ars poeticás, művészet centrikus, amiből majd kibuggyan a fortyogó intellektus, hiszen szimbolikusan a csillagviseléssel és a költő szavával - „Dolgozni, csak szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes” - üzen a resteknek, (manapság mifelénk ez a munkanélküli megfelelője) hogy ne csüggedjenek, mert ha már rendes munkát kínálni/teremteni ebben a régióban képtelenek nálunk okosabbak – nem véletlenül ülnek a közgyűlésben – akkor seriffnek még mindig beállhatnak.