Egy igazi, tarka ruhás, piros orrú bohóc ment a járdán. Nem volt egyedül Nagyban gesztikulált a társaságában lévő hölgynek. Éppen pirosat kaptam és leplezetlen kíváncsisággal bámultam a történéseket az autó ablakán keresztül. Ekkor különös dolog történt: – bár az én életemben ez a jelző értelmezhetetlen - a megoldást nem kínáló horrorfilmek főhőseihez hasonlóan, akik az utolsó képkockákon sokat sejtetően kimosolyognak a nézőre, felém fordult és rám mosolygott, valamint integetni is kezdett.
Vannak, akiknek tudós, politikus, művész, vagy szimplán „jómunkásember” barátai vannak, akik még lehet, hogy némi hasonlóságot mutatnak egymással, de egyrészt egy bohócot egyik csoportba sem tudom besorolni, – mert még megsérteném vele – másrészt, nem tudtam vele azonosulni, azon kívül, hogy mindketten hülyén vigyorogtunk egymásra, csak neki jól állt.
Mindenesetre kicsit furcsállottam, hogy felfedezte bennem a rokonlelket, így ismeretlenül is, másrészt azt is, hogy ilyen jól működtek a megérzései. Ugyan mi más vezette volna arra, hogy pont akkor forduljon felém és kezdjen integetni. Megtehette volna bárkivel, bármikor. Voltak épp elegen az utcán. De ő nem máskor és mást tüntetett ki eme gesztussal. Különös ráérző képességekkel rendelkezett ez a bohóc az biztos, máskülönben honnan tudta, honnan jött volna rá arra, hogy valóban hasonló tarka szív dobog a bordáim alatt.
Hacsak nem onnan, hogy elfelejtettem levenni a piros orromat és a csörgősipkámat, a számmal pedig egy anyósnyelvet fújkáltam bőszen.
Vannak, akiknek tudós, politikus, művész, vagy szimplán „jómunkásember” barátai vannak, akik még lehet, hogy némi hasonlóságot mutatnak egymással, de egyrészt egy bohócot egyik csoportba sem tudom besorolni, – mert még megsérteném vele – másrészt, nem tudtam vele azonosulni, azon kívül, hogy mindketten hülyén vigyorogtunk egymásra, csak neki jól állt.
Mindenesetre kicsit furcsállottam, hogy felfedezte bennem a rokonlelket, így ismeretlenül is, másrészt azt is, hogy ilyen jól működtek a megérzései. Ugyan mi más vezette volna arra, hogy pont akkor forduljon felém és kezdjen integetni. Megtehette volna bárkivel, bármikor. Voltak épp elegen az utcán. De ő nem máskor és mást tüntetett ki eme gesztussal. Különös ráérző képességekkel rendelkezett ez a bohóc az biztos, máskülönben honnan tudta, honnan jött volna rá arra, hogy valóban hasonló tarka szív dobog a bordáim alatt.
Hacsak nem onnan, hogy elfelejtettem levenni a piros orromat és a csörgősipkámat, a számmal pedig egy anyósnyelvet fújkáltam bőszen.
RSS Feed
