Képzeljünk el egy csendes vidéki házat.
Késő este kopogtatnak. Anyuka ajtót nyit, ajtóban áll egy férfi, akit ezelőtt sosem látott. Megkérdezi, hogy mit akar, de a férfi nem mond semmit, csak rámosolyog és belép a házba. Ebben a pillanatban a másik szobában felsír a gyerek, anyuka otthagyja az idegent és bemegy a szobába. Mire visszajön, a szemközt lévő szobában fel van borítva a szék, meg az asztalterítő a földön.
Nagyapa, aki ugyanabban a helységben tartózkodik és egyébként süket, nem vesz észre az egészből semmit, mert nézi a tévét. Az idege ebben a pillanatban
kijön a szobából.
Anyuka kérdi tőle, hogy "… na de mit csinált, kicsoda maga?",mire az idegen rámosolyog és jó éjszakát kívánva elköszön és kimegy a házból.
Anyuka sebtiben átvizsgálja a lakást. El nem tűnt semmi, az ismeretlen alak nem bántott senkit, nem tört össze semmit, nem erőszakoskodott, nem követelőzött, a leírtakon kívül semmi nem változott a házikóban...
… ha azt a hét és fél dekás pálinkát nem számítjuk, ami a nap közben kopott el és csodás énekhangot kölcsönzött anyukának, akinek így sokkal könnyebben sikerült az altatódal dallamát visszaadni. A szövegét már nem annyira, de a gyerek még nem érti a nagy összefüggéseket, mint például miért kell neki aludnia, ha nem álmos. Kiváltképp, hogy még csecsemő.
Ááá! Szóval innen fú a szellő – kiálthatnak fel sokan. Igen, akár innen is fújhatna, hiszen nem véletlenül sikerült új konyhaszekrényt vásárolni a visszavitt üvegek betétdíjából. Volt máskor is danolás, voltak vidám órák és néha a mécses is eltörött, de a delíriumnak olyan mélységébe még nem jutott anyuka, hogy idegeneket látott volna a lakásában jönni-menni.
Persze nem hisz már neki senki, a harmadik szomszédját leszámítva, akinél aznap este szintén különös látogató tette tiszteletét. Köszönt udvariasan bejött, elköszönt, kiment. Nem rombolt, nem vitt el semmit, nem őrjöngött, nem csinált semmit.
Három titkot azért elárulok. A szomszéd ugyanazt a pálinkát szokta fogyasztani, mint anyuka, de most elfogyott a pénze és józan volt. A második, hogy kiderült tegnap délután lelépett a kórházból egy skizofréniával kezelt beteg, aki azóta sincs meg.
A harmadik. Nos, a harmadik talán a leghihetetlenebb. A történet igaz. Csak annyit torzítottam rajta, ami a pontos hely és idő beazonosítását lehetetlenné teszi és na igen, anyuka jellemét is átkarikíroztam egy picit.
Hihetetlen ugye? Hát még a történet!
Késő este kopogtatnak. Anyuka ajtót nyit, ajtóban áll egy férfi, akit ezelőtt sosem látott. Megkérdezi, hogy mit akar, de a férfi nem mond semmit, csak rámosolyog és belép a házba. Ebben a pillanatban a másik szobában felsír a gyerek, anyuka otthagyja az idegent és bemegy a szobába. Mire visszajön, a szemközt lévő szobában fel van borítva a szék, meg az asztalterítő a földön.
Nagyapa, aki ugyanabban a helységben tartózkodik és egyébként süket, nem vesz észre az egészből semmit, mert nézi a tévét. Az idege ebben a pillanatban
kijön a szobából.
Anyuka kérdi tőle, hogy "… na de mit csinált, kicsoda maga?",mire az idegen rámosolyog és jó éjszakát kívánva elköszön és kimegy a házból.
Anyuka sebtiben átvizsgálja a lakást. El nem tűnt semmi, az ismeretlen alak nem bántott senkit, nem tört össze semmit, nem erőszakoskodott, nem követelőzött, a leírtakon kívül semmi nem változott a házikóban...
… ha azt a hét és fél dekás pálinkát nem számítjuk, ami a nap közben kopott el és csodás énekhangot kölcsönzött anyukának, akinek így sokkal könnyebben sikerült az altatódal dallamát visszaadni. A szövegét már nem annyira, de a gyerek még nem érti a nagy összefüggéseket, mint például miért kell neki aludnia, ha nem álmos. Kiváltképp, hogy még csecsemő.
Ááá! Szóval innen fú a szellő – kiálthatnak fel sokan. Igen, akár innen is fújhatna, hiszen nem véletlenül sikerült új konyhaszekrényt vásárolni a visszavitt üvegek betétdíjából. Volt máskor is danolás, voltak vidám órák és néha a mécses is eltörött, de a delíriumnak olyan mélységébe még nem jutott anyuka, hogy idegeneket látott volna a lakásában jönni-menni.
Persze nem hisz már neki senki, a harmadik szomszédját leszámítva, akinél aznap este szintén különös látogató tette tiszteletét. Köszönt udvariasan bejött, elköszönt, kiment. Nem rombolt, nem vitt el semmit, nem őrjöngött, nem csinált semmit.
Három titkot azért elárulok. A szomszéd ugyanazt a pálinkát szokta fogyasztani, mint anyuka, de most elfogyott a pénze és józan volt. A második, hogy kiderült tegnap délután lelépett a kórházból egy skizofréniával kezelt beteg, aki azóta sincs meg.
A harmadik. Nos, a harmadik talán a leghihetetlenebb. A történet igaz. Csak annyit torzítottam rajta, ami a pontos hely és idő beazonosítását lehetetlenné teszi és na igen, anyuka jellemét is átkarikíroztam egy picit.
Hihetetlen ugye? Hát még a történet!
RSS Feed
