Szignatúra

Aláírja, nem írja,
mosoly nélkül kibírja?
Szeret, vagy nem szeret?
Ugyan már emberek!
Ez nem kérdés, ez kór,
ami a legjobbkor
támadta meg alattomban.
Ezért nem írt azon nyomban.
Csak estére bátorodott,
ha úgy nézzük háborodott
és miért ne néznénk úgy,
hiszen tette merő gúny,
fel s meg, mármint hábor-bátor,
vitéz Bólogató János.

Mostan lesz csak jó világ,
kiöntik a kék tintát,
az folyik itt vér helyett,
nyál, takony és egyebek.
Népakarat? Hahaha!
Majd a jövő tavasszal.
Illúzió foszlott most,
ahogyan az oszlopos,
józan eszét sutba dobva
bólintott a középkorra.
De a vétkes nem egy ember,
inkább eddig csendes tenger,
mi mostanáig hallgatott,
​mást, mondjátok tán kaphatott?