Csetlőbotló, keszekusza nőnapi hejehuja

pixabay.com

Ami szép, ami elragadó,
Hogyha egy szóba zárnánk: nó,
Vagyis akarom mondani nő,
Szóval egyfajta üdítő
Légy, egészen pontosan egy lény,
- Ragadós, az már biztos tény-
Kinek külleme csupa kellem,
Ám nem biztos kelmem kell-e
Neki és ha szeme éles,
Nem én leszek az az „Édes”,
De spongyát rá, vigye ördög!
Ki előbb még itt lődörgött,
Majd delejében megfürdette
S szebbik nemmé a nőt tette.
Így cimborálok a patással
Hisz varázslata hatása,
A számomra hangoló eszköz,
Eme törékeny hangszerhöz,
Ami oly sok dallamon cseng-bong
Mégsem fogható kolomphoz,
Inkább a szférák zenéjéhez.
Istenem, hát mit beszélek!
Én a nőket méltatni jöttem,
Helyette vadakat löktem,
És nem dicsértem belbecst, külcsínt,
Otthon hagytam a kökörcsint.
Ti drága nők, megbocsássatok,
Ha nem, a verset folytatom!