Már az is baj, ha féltem.
Nekem, mást nem érint meg.
Végül is az én kölyköm,
habár meg nem én szültem.
Egy idegennek pláne,
mindegy, hogy hal-e, él-e,
magamat csak én őrlöm,
reggel, délben és este.
Akinek dolga a felügyelet,
a veszély csíráját sem látja,
bámul maga elé üvegesen,
meg azt a málé száját tátja.
És ül, elégedett dölyffel, mélán,
nem érzi, amit diktál a szív,
holmi csúf biodíszletként bénán.
Én lassan visszaszámlálok: tíz ..