Ocsmány idő, szép köntösbe burkolva

Szájban olvasztott,
nyelv és szájpadlás
között horpasztott
nyálas ragadás

pálcára tűzve,
lassan forgatva
körbe és körbe,
csak nyalva, nyalva,

varrva hidegbe,
tipegve tapad
taknyos jegesre,
s a falig szalad.

Ott koppan nagyot,
vágódik hanyatt,
akár én, ahogy
várom a nyarat.