Egy darabka tavaszba haraptam
és mohón lenyeltem,
de a nagyját másoknak meghagytam
s magamban nevettem.
Huncutul kinyaltam a rigófüttyöt,
s denevérciripet,
zsebbe gyűrtem, amit a nap sütött
hét ágra a ligetben.
Letüdőztem a tiszta levegőt
- a szél kirostálta -
meg is csörgetett bent minden hörgőt,
a fene se bánta.
Tavalyi télből kimosakodtam,
lekapartam kormát,
tiszta, vasalt, fehér ingbe bújtam,
jöhet a nyár most már.