Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Nagaszaki

9/8/2016

0 Comments

 
Picture
haikudeck.com


Ilyentájt az atomról, és holmi bombákról szokott szólni versem,
de akiknek szólna nem olvasnak, vagy csupán más nyelven beszélnek.
Ha értenek is, nem vesznek komolyan, pedig gombokat nyomkodni
ezen a szinten nem játék. Persze ehhez meg kellene gyógyulni.


Ez eleve nehezen megy annak, aki szimplán született elmebeteg,
kivált, ha az udvartartása sem különbözik és nem mond nemet.
Nem használ a békének a sok elüldözött históriatanár,
kik elmesélnék, hogy az atombomba után nincsen semmi talány.


Csak lángok, romok, pusztulás, szürke, felégett föld,
genetikai torzulás, vethetetlen üszök,
ami nem is teremne mást, mint fájdalmat s halált,
és ez az, amit nem lát a sok országló szamár.


Fura egy világban élünk. Még. Még hagynak élni.
Tudjuk mi történt, de, hogy újra ne legyen, tenni, 
nem teszünk semmit, legfeljebb egy költőcske firkant
egy verset s bízik, hogy az a valami nem villan. 
0 Comments



Leave a Reply.

    Próbáltam nem írni, aztán ez lett belőle.

     

    Archívum

    December 2016
    November 2016
    October 2016
    September 2016
    August 2016
    July 2016
    June 2016
    May 2016
    April 2016
    March 2016
    February 2016
    January 2016

    Kategóriák

    All
    Anyák Napja
    Anyák Napja
    Atomkatasztrófa
    Betegség
    Bilincs
    Egészség
    Ember
    étel
    Félelem
    Fenyeget
    Figyelmetlenség
    Gondolatok
    Halál
    Haszontalanság
    Haszontalanság
    Hurok
    írás
    írás
    Kerékpár
    Kerékpár
    Kötél
    Lélektelen
    Lény
    Lopás
    Lopás
    Nép
    Nép
    Nyak
    Reménytelenség
    Süllyed
    Szag
    Szamár
    Szamár
    Szellő
    Tavasz
    Terv
    Vágy

    RSS Feed

Powered by Create your own unique website with customizable templates.