Leejtettem a tollam

ihu.hu

Leejtettem a tollam.
A kőpadlón koppant
a hegyével.
Mint sebzett begyével
szürke galamb,
vonaglott a porban,
aztán meghalt.

Kék vérét elengedte mind,
nem állhatta a szörnyű kínt,
mit óhajtottam
enyhíteni gyorsan
egy ollóval,
mert hirtelen fogóval
nem találkoztam.

A visszalapogatott,
papírra tapasztott
irídiumcsúcs nyög,
csak általam hallhatón,
s vastag tintát pök,
történetet sző,
alig olvashatót.

De el nem dobom,
tovább koptatom,
inkább betöröm,
mint szilaj csikót,
nyereg alatt vergődőt,
majd beletörődőt,
ki repíti az írót.