A fal adta a másikat.
A fal jó barátjuk,
Az alkalmon kapva kap,
csak, hogy ne dumáljunk.
Hűséges egy fal, annyi szent,
meg kell hagyni vastag is,
dús benne mész, cement,
párja messze földön sincs.
Szinte áthatolhatatlan,
szinte – írom, mert rombolója nincs,
vagy elbújt, ha mégis akadna.
Egy ilyen hérosz voltaképpen kincs.
De minek is, hisze hősre nem vár
a zöm, a halkan üvöltő publikum,
a beszáradt, megkövesedett lekvár,
aki, majd ha hullni kell, hát hullni fog.