Kötelező kör

Élt egyszer egy idős hölgy,
akárcsak egy óriástölgy,
olyannyira ráncos,
de ez meg sem látszott,
senki észre nem vette,
hosszú létét így tengette,
egyedül és keserűn,
fájdalmával legbelül.
Csendesen kiáltozott,
ha a sorsa, az átkozott,
újra keresztbe feküdt elé,
és jelet, mint rossz relé
át nem engedett magán,
csupán terhelte, habár
málha nélküli korszak
rá nem köszönt, csak rosszabb.
Ez a hölgy átköltözött,
a homályba öltözött
kertbe, mit béke leng be,
Nem futólag. Örökre.
Látogatóban voltam
nála, de elrohantam,
hiszen akadt jobb dolgom,
de, hogy mi, meg nem mondom.