már, kinek higgyek,
hiszen azt látom,
megtévesztésre
időt sem fordító
perc emberkéknek
áll ma a zászló.
Csak azt bámulva,
folyton figyelve
követik százak,
ezrek ezeket,
kitátott szájjal,
és őket látva
biz megremegek.
Nem a félelem
rázza húsomat,
mástól émelyeg
gyomrom: undor az;
magam megvetem
mert nem értem halkan,
köztük, hogy élhetek.