Ismeritek azt a dalt,
a dalt, mit a bú sugallt,
szakadó sóhajon át,
a nótát, ami itt fáj.
Itt, belül, hová bökök,
hátul, a szívem mögött.
Olvassátok a kottát,
s megismeritek titkát!
Ki komponálta azon
a tavaszi hajnalon,
és engedte a szélnek,
hogy karmaival tépje.
Ti is dúdolhatjátok,
amíg meg nem unjátok,
s ha megelégeltétek,
jöhet az újabb ének.