Indián lélek

twitter.com​

Ülök a sziklán, alattam szakadék,
a völgyben bódultan tántorog,
megtépázott népem, a maradék;
kin tüzes víz, kin golyó fogott.

Ékes tolldíszem a sárba taposva.
meggyalázott lányaink vére,
ami a préri porát dagasztja
s ez az ingovány elnyel minket.

Lassan mind az örök vadászmezőkre
távozunk s tükre sápadt arcnak
veri a fényt vissza a fellegekbe.
Sötét minden, vége a harcnak.

Ott, távol, egy ködös alak bandukol,
halk hangja szüntelen csalogat;
a Nagy Szellem, ellenállni nem tudok,
követem inkább őt, mint azokat.