Újra nem számított
egy öreg barát élete,
és vadul hasított
törzsébe a láncos penge.
Meg kellett halnia,
okot csak sejteni lehet.
Más nem is siratja,
sőt, tán épp telt szájjal nevet.
A fák rabja vagyok,
holtig tart eme szenvedély,
csak még nem tisztázott,
ki hal előbb, a fa vagy én.