Gyerekként óriási izgalommal vártam
a húsvét hétfőt.
Ugyanolyan eltitkolt és eltagadott
feszültséggel, mint a kölniszagú lányok.
Persze köztudott, utálták –vagy mutatták-
de ha orrát sem
dugta be az ember, megnézhette magát.
Mégis akadt néhány, otthon ülő vagány.
Ők már régen nem látogattak hozzájuk
s rég nem hiányoztak,
így mindent learattak hozzám hasonló
lurkók. És mondjak valamit? Az úgy volt jól.