(Fel)Fog(hatatlan)

 merjmosolyogni.hu

A tömés a fogamban
önálló életre kelt,
megböktem a villával,
bánatosan énekelt.

Fájdalom szült nótáját
tolmácsoltam kedvtelen,
majd nyelvemnek pólyáját
szorítottam esztelen.

Ám az ének nem halkult,
csak színesedett tovább,
aztán hangom kifakult,
de még nyomtam egy korált.

De azután kimentem
a kamrába fogóért,
ami bent volt kivettem,
s az ária véget ért.