Csapataink harcban állnak
ma is, legfeljebb az ellenség
rejtőzik, vagy meghátrálnak,
akik hazánk aggszűzi testét
most bemocskolni akarják,
csak közben elfogyott a festék.
Nagyapámnak ünnep volt-e nap,
nekem hitelfordulóra
szelídült, s mit nem vetek: pénzmag.
Elfogyott az okom arra,
vidáman fakadjak ma dalra,
keserű nyálat tart szájam.
Köpnék szívesen egy akkorát,
hogy harcba szólítót érjen,
tán hideg zuhanyként hatna rá
s felfogná, mit jelent: béke,
beköszöntének gyászos napján
és nem úgy, mint néhány éve.
Arra még pontosan emlékszik,
hisz mögöttem állt a sorban,
majd mellettem, most ott szikrázik,
az élen s feledi honnan,
hogyan, kinek, mennyiért, és mit,
és azt hazudja, így jól van.