Egyre üresebb a világ.
Napról napra üresebb.
Számomra legalább'.
Múltam romjait,
nincs habarcs, ami összekösse,
összefogja, összeragassza.
Éles emlékcserepeken lépdelek.
Botladozom - akartam mondani,
de nem mondom,
csak magamba fojtom,
amit nem lehet s nem merek,
mert egyre jobban félek,
és sebes lábamnál is jobban fáj,
hogy kiürül szép lassan e világ.