Ártatlan testét halkan sodorta a víz.
Megragadta, karon fogta, birodalmát
megmutatta a hömpölygő, örvénylő ár,
a kis folyó, amely olykor messze visz.
Vendégeit nem engedi, marasztalja,
barátságos, dühével nem találkozol,
de nehezen veszi, ha nem foglalkozol
vele s ekkor csáberejét veti latba.
A kánikula játszotta a kerítőt,
ő zavarta magát hűteni a fiút,
aki nem tudta, hogy onnan már nincs kiút,
s a Sajó rádobta a hullámterítőt.