Egy bolond százat csinál,
mit százat, ezeret,
Gyűrűznek karikába,
mint fenyőerezet.
Kapaszkodnak cudarul,
összeácsolt társként,
csak együtt erősek,
nem tehetnek másként.
Fonódnak, tekerednek,
spirálisan, kuszán,
rókafogú fűrésszel
rendet teszek furán.
Jobbra tőlem bolondok,
hülyék nekem balra,
a tömb végre megbomlott,
rágyújtok egy dalra.
„Egyből száz lett,
százból, egy lett,
ünnep a javából,
ha elhitted,
rosszul tetted,
bűnös lustaságból.”
Hisz túlzott optimista
ugyanolyan bolond,
mint, aki beszorzódott,
elmerogyott rokon.
Nem hiszem, hogy valaha
bárki képes lenne
rendet teremteni ott,
ahol nincs ép elme.