Hogyha csuklani kezdek
minden más programot lemondok,
minden mást sarokba állítok,
erőm úgyis elvesztem.
Majd ijesztőre várok,
aki hamarost megérkezik
s a gyógyításnak nekiesik,
de addigra már hányok.
Ez nem a megtisztulás,
csak rázkódási következmény,
„… elkerülhetetlen … ” - nyögöm én
s megy tovább az okádás.
Elég, ha csak kinyitnom
a reggeli lapokat s indul
a csuklás, és hangzik a „huk-huk”.
Bevallom gyenge indok.
Az igazság akkor is
csak ez: felkavar a közélet,
mitől, vagy elzárkózni lehet,
vagy hányásig csuklani.