Az Újvilág virága

Ó, ha rózsa lehetnék
A kis herceggel pörölnék,
Taposson el azonnal,
E világot, el hadd hagyjam!

Ne óvjon, engem nem kell,
Hiszen maradásom nincsen.
A burát tegye másra,
Ármányra és hazugságra.

Lássa majd, ki utánunk
Jön, akit már most utálunk,
Hisz ilyen örökséget
Érdemel az ellenség. Nem?

Akit szívből szeretünk,
Arra ily terhet nem teszünk.
De, mi igen, ez a jel,
Sorsuk bizony nem érdekel.

Ilyen földben gyökerem,
Sorvad és kókad levelem.
Pusztuljak csak el gyorsan,
Mást sem kívánok most jobban!

De én nem vagyok egyéb,
Mint egy buta rózsa, szemét,
Ki értékes, amíg szép,
​Ám én el most hervadok épp.