Az elefánt

Mint engedelmes rabszolga,
beletörődött szívvel
elefánt áll, ez a dolga,
de ez így rendben nincsen.

Áll ott a reflektorfényben
de az nem rajta csillog,
mindig másé a dicséret,
az idomár, ki villog.

Szürke eminenciásként
sínyli életét végig,
soha nem olvasták bűnét
fejére, fogoly mégis.

Álmában legel szabadon
csak, az óriás szavannán.
Már rég a manézs a vadon,
s emlékfolt a szabadság.​